A Kávéról

A Kávéról

A Kávéról új megvilágításban

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor.

Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet.

Így éltük együtt az életünket a fekete folyadékba zárt koffeinnel 2020-ig, aztán jött a Nagyböjt.

Az elmúlt 1 évben kezdtem észrevenni, hogy az íz, az élvezet, a hangulat, egy találkozó keretét adó szimbólum helyett már csak a pörgetés és bizsergés az, ami miatt fogyasztom.

Éppen az éves nagyböjt kezdete közeledett. Eldöntöttem, hogy a húsmentes életmód mellé (amit a fenntarthatóság iránti elkötelezettségembők kifolyólag döntöttem el és emiatt nem volt nagy áldozat tovább vinni, hisz a mindennapjaim része), hozzácsapom a kávét is.

3 napig “józan voltam”, aztán azért csak találtam kiskaput a fekete tea, zöld tea és egyéb enyhébb csábítók között. A kávé utáni érzést viszont semmi sem pótolta.

Soha életemben nem fogyasztottam semmillyen drogot, így összehasonlítási alapként csak a kávé előtt és után érzését tudtam viszonítási pontként felfogni.

A még bennem csörgedező koffein aztán szépen lassan kezdett teljesen kitisztulni a testemből. Megjelentek egyes igen meglepő jelek.

Egyre jobban és mélyebben aludtam, sztoikus nyugalommal fogadtam a váratlan helyzeteket és kevesebb édességet kívántam.

Két hét abszinencia után már elég tisztának véltem magam ahhoz, hogy elkezdjem szemlélni a megéléseimet, hangulatomat és összességében a valódi motivációimat a kávé fogyasztásom kapcsán.

Jöttek is a kérdések:

– Mi történt az elmúlt pár évben, hogy már csak azért ittam, hogy pörögjek, hogy feldobjon, hogy energikasnak és mindenre késznek érezzem magam tőle?

– Tényleg ez vagyok én, vagy ezt csak láttatni akarom magammal?

– Ki irányít valójában? És ha nem Én, akkor mit akarok vele feledtetni?

Még éppen csak kezdtem belejönni…

Olyan út volt ez, mint Vasco de Gama és a többi portugál felfedező útjai Afrika nyugati partjai mentén, ahogy egyre délebbre hatoltak, nem tudva, vajon egyszer eljutnak-e India mesés kincseihez. Tele meglepő felfedezésekkel és egy saját Jóreménység fokával (amit II. János portugál király nevezett el így, miután Bartolome Dias felfedezte 1488-ban). 

Ilyen és ehhez hasonló kérdések öntöttek el:

  • Lehetek fáradt, megengedhetem magamnak a fáradtságot?
  • Folyamatosan maximumon kell pörögnöm és teljesítenem?
  • Mi van, ha tényleg túlvállaltam magam és nem bírom a tempót?
  • Hová lett a természetes belső motivációm, amit most a kávé helyettesít?
  • Miért lesz lényegesen jobb kedvem attól, hogy kávét iszok?
  • Miért kényszerítem bele magamat érzelmi túlfűtöttségbe? Miért van szükségem erre a működési mechanizmusra? 

Kristin Neff: Együttérzés Önmagunkkal című könyvét olvasva (így lett ez a könyv azóta a Jóreménység fokának szimbóluma) kezdtem felfedezni a válaszokat a kérdéseimre. Hogy tudniillik túl sokat várok el magamtól. Hajtom magam a maximalizmus felé, amit sosem tudok elérni. Ennek következtében nem megengedhető, hogy fáradt, motiválatlan és néha igen, elég nyúzott arc legyek. Mind fizikailag, mind érzelmileg a topon kell lennem.

Hogy lemondok-e teljesen a kávéról? Tuti nem! Az viszont biztos, hogy ezentúl felteszem magamnak a kérdést: Ezt az shotot miért iszom?

Természetesen nem gondolom, hogy ezek univerzális igazságok lennének, mint ahogy kevés dolog az.

Az viszont meglepett, hogy a tudatosságnak milyen aspektusai lehetnek, amikre eddig fel sem figyeltem.

Persze azt is mondják, hogy mindent túlgondolok…

A Kávéról

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Zemplén

2019 November

Helyre - igazítás

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka
Indulás-érkezés: Regéc
Tervezett út: 78 km

Ugyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. 

Az elmúlt hetek és hónapok iszonyatos tempója és sűrűsége után indultunk útnak. Én abban a reményben döntöttem a túra mellett, hogy a fáradtság ellenére beiktathatjuk a szokásos éves elvonulásunkat. Eddig mindig helyre rakott. Irányba állított. Megtörtént. Másképpen és mélyebben, mint az eddigi útjainkon. 

Az első nap reggel 6-kor indultunk fel az erdőbe. Az egész napos út után 4-kor sátrat állítottunk, 5-re pedig már megvacsorázva, hulla fáradtan, készen álltam a teljes kikapcsolásra. Fekszem a sátorban és az orromig sem látok el, olyan mély a sötétség és a csend. 20 perc telik el. Geri 10 perc alatt elalszik, látom, Ő már csak reggel kel majd fel. Kint szélvihar kezdődik, szakadó eső. A fák recsegnek, a tűz percek alatt kialszik, már csak az elhaló füstjét érzem, ahogy néha felénk hordja a szél. Hirtelen betódulnak a gondolatok. Egyedül vagyok, csendben és sötétben. Veszélyes szitu. A fáradtságtól szellemileg védtelen vagyok. Az elmém védekező mechanizmusai felmondják a szolgálatot. Az elfojtások nem működnek tovább. Meg is van az eredménye. 

Hirtelen, szótlanul telítenek el a bizonytalanságaim és a félelmeim. Minden kinti zörej a gondolataimban, valami vad és félelmetes képzeletet szül. Ilyen még nem volt. Nem ennyire. Kétségbeesetten kutatom a megoldást. Zene nincs a telefonomon, ahogyan térerő sem. Olvasni nem tudok. A fejlámpa akksiját ezzel nem lehet meríteni. A végtelen térben, az erdőben vagyok, mégis bezártan, korlátok között. Odabent a fejemben komoly háború dúl.   

 

 

Aztán valahogy órák alatt mégiscsak elfogadom, hogy ez ugyanaz a csend, mint amit a Ciszterci Nővéreknél szoktam megtapasztalni, amikor félévente egyszer elvonulok hozzájuk Kismarosra, a Kolostorba. Csakhogy itt nincs kényelem, meleg, folyóvíz, világítás, templom. Csak a belső templom, ami most sokkal inkább néz ki úgy, mint az út közben felfedezett pálos kolostor romja:

Több info:

http://www.palosepiteszet.hu/kelet-magyarorszag-palos-kolostorai/egy-gotikus-templomrom-a-dobogo-hegy-oldalaban-gonc-boldogasszony-kolostor/

Másnap reggel csendre, 7-8 fokos lehűlésre és hóesésre ébredtünk. Akkor még nem tudtam mit kezdeni az élményekkel. Napok kellettek, hogy elkezdjenek beérni. A félelmek és a természet szelíd ereje viszont kikezdett testileg és lelkileg is. Nyirkos hideg, köd, csontig hatoló dermesztő szél. Tükrözte a lelkem állapotát. A második napon rendhagyó módon félbeszakítottuk az utat és lejöttünk a hegyről. Ennyi most elég volt.

Megéreztem, hogy én is a nagy egész, a teremtett természet része vagyok. Megvan benne a helyem, ami tiszteletre és alázatra int. 

Van valami egészen megdöbbentő abban, ahogy a mindennapok során a város forgatagában ezek az érzések, gondolotak eltompulnak. A lélek sugallatait elviszi a szmog, a város és az élet zaja. Egy sátorban fekve a Zemplén közepén, egy hegy tetején az élet sokkal élesebb. Sokkal elemibb. Milyen hálás vagyok most, amint ezeket a sorokat írom, hogy nekem már nem a létfenntartás a feladatom. Legalábbis nem úgy, ahogy azt hagyományosan értenénk. Megihletett az erdő. Megmutatta, hogy a fizikai síkon túl az élet a lélek, a szellem fejlődéséről, fejlesztéséről, a sugallatok meghallásáról kellene, hogy szóljon. Talán nekünk már ez a feladatunk. Erre születtünk? Megteremthetjük lélekben azt, amit az előttünk élt generációknak fizikai síkon kellett. Hiszem, hogy ez legalább akkora kihívás, mint az Ő feladatuk volt. Máté sorai jutnak eszembe, amikor Jézus ezt mondja a Kísértőnek: 

„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” – Mt, 4:4

Nekem ezt adta a Zemplén. Meghajlottam, de csak meghajlottam. 

 

A Kávéról

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. – Interjú 3. rész.

Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen más valóságba kerülsz és 3 hétig abban vagy? Hogyan követi le a lelked a változást?

K: Három hétig könnyű benne lenni bármiben. Ha fél évig kellene egy másik országban lenned, az már nagy kérdés. Három hétig bármit meg tudsz tartani vagy akár egy hónapig is, de három hónapig már nem. Tehát, amit kérdeztél az ebből a szempontból nem releváns.

Á: Fel tudsz arra készülni, hogy azt a 3 hetet vagy 3 hónapot minél mélyebben és minél tudatosabban éld meg? Lehet erre készülni?

K: Nem hiszem. Sőt én azt mondom, hogy nem is szabad rá készülni. Azt tapasztaltam az összes utazásomnál, hogy minél inkább tudtam hagyni és minél inkább tudtam spontán lenni ezekben az utazásokban, annál nagyobb változások történtek bennem. Ezek a változások nem azonnal voltak látványosak. Egy-egy utazásnak mondjuk egy év az ideje mire kibontja saját magát. Amikor valakinek túl sok nagy utazásai vannak, akár itthon is maradhatna. Nincs ideje feldolgozni. Abban az esetben ott lelki szinten ugyanúgy nem történik sok minden, mint hogyha valaki nem jutott volna el soha.

Ide mindig is el akartam jutni.

Bali.

Á: Azt tapasztaltam az útjaim során, hogy egy nyugati turista sokszor folyton egymás mellé állítja az otthont az aktuális élményeivel, tapasztalataival. Egyfolytában összehasonlít, mérlegel. Bezzeg otthon…Nem tudnak kilépni a viszonyításból.

K: Ez azért történik, mert elhárító mechanizmusokat használunk az életünkben. Azért, hogy ne érezzük a fájdalmat, ne kerüljünk konfliktusba, kikerüljük azt, hogy szembe kelljen nézni valamivel. Így működünk alapvetően. Fájdalomkerülő emberek vagyunk. Amikor elmész egy számodra teljesen ismeretlen kultúrába, – és mindegy hogy már hányszor voltál abban a kultúrában, – az elhárító mechanizmusaid, amik itthon már elképesztően jól működnek, egyszerűen nem állják meg a helyüket. Az összes itthoni elhárító mechanizmusod megszűnik létezni. Tényleg messzire kell ehhez menni, hogy ez megtörténjen. Az ázsiai és európai kultúra között már akkora a különbség, kollektív tudattalan szinten is, ami már nem lekövethető az ego számára. Nyilván, ha fél évig vagy már egy ilyen kultúrában, ott is ugyanúgy fel fognak épülni az elhárító mechanizmusaid. Viszont, ha három hétig cseppensz át ebbe vagy egy hónapra, akkor ezek nincsenek. Az összehasonlítgatás abból jön, hogy ott áll teljesen védtelenül az ego és elkezd rettegni az ismeretlentől. És mit csinál ilyenkor? Megpróbálja saját magát visszahelyezni a saját kultúrájába és ezért elkezd összehasonlítgatni. Ez egy kapaszkodó. És addig is, amíg ő összehasonlítgat, addig sem kell azon rágódni, hogy ez a teljesen idegen kultúra ebben a teljesen lemeztelenedett állapotban mit hoz az Ő életébe. Mivel kéne az egyénnek szembenéznie?

“Lassanként elhittem, hogy ami a legmélyebben személyes és látszólag leginkább csak rám jellemző az egyben, – ha megtanulom kifejezni és másokkal megosztani – a legtöbbet mondja az embereknek.”
Carl Rogers

Á: Aki egyéni hátizsákos túrázó, két hónapot mászkál Ázsiában, mit kezdjen ezekkel az érzésekkel? Hogyan tudja ezeket kezelni? Írja le például?

K: Nagyon jó ötlet, ha leírja és naplót vezet róla. Ha hazajön, akkor ezt át lehet dolgozni. Nem elég leírni, el kell kezdeni vele foglalkozni. Mondjuk egy év alatt nagyon jó, ha letisztázza, blogot vezet erről, megmutatja másoknak, mert már ezáltal is történik egy feldolgozás. Egy más szintű, mintha az embernek ott a pszichológusa és vele dolgozik. De maga az érzelmi feldolgozás akkor is megtörténik.

Á: Az az élményem, hogy elég sok bensőséges információt írok le, olyan érzékeny tartalmat, amit még számomra is nehéz feldolgozni. Félő ezt kiadni másoknak, megmutatni magunkat, önfelvállalni, hogy ezek vagyunk mi. Ezek a gyengeségeink. A közösségi médiára is csak azokat tesszük ki, ami pozitív történik velünk. A gyengeségeinket nem merjük megmutatni.

K: Én megmerem. Például én a Facebook oldalamra, ami nem a személyes profilom, hanem az oldalam, csak olyan írásokat teszek fel, amelyek nagyon mély lelki állapotoknak az átdolgozásai, amin keresztül mentem. Tehát ebben meg tudlak cáfolni. És azt gondolom, hogy akik tényleg mély lelki dolgokkal foglalkoznak, mindenki ezen az úton megy. Mert ez az Út. Hogy merd vállalni azt, aki vagy. Merd megmutani a gyengeségeidet, legmélyebb őszinteséggel, elsősorban saját magaddal szemben. Ez nagyon értékes. Nagy stabilitást és biztonságot ad. Ha mindig titkolnom kell valamit, nem mutathatom meg, hisz mit fog szólni a világ, el fognak ítélni, meg nem kapok rá 35o like-ot, csak 2-t, akkor ez veszélyes. Ez messzire vezet, mert minél több titkolnivalóm van, annál jobban akarok alkalmazkodni a külvilághoz. Annál fontosabb, hogy a világ mit gondol. Minél fontosabb, hogy a világ mit gondol, annál inkább irányítható vagyok és annál inkább manipulálható vagyok. Akkor hol fogom én ebben élni a saját életemet? Akkor mindig valaki másnak a képére, másnak az elvárásaira szeretném formálni saját magamat.

Á: Itt jön be az egyéni felelősségünk, hogy meg merjük-e mutatni önmagunkat?

K: Azt gondolom, hogy igen.

Á: Akkor itt egy nagy vízválasztó az, hogy el merjük-e kezdeni megmutatni magunkat? Ez az első nagy mérföldkő?

K: Az igazi első nagy pont ebben, amikor elkezdem magamnak megmutatni saját magamat. Elkezdem lebontani a saját hazugságaimat. Még ott nem tartunk, hogy mik az igazságaim, csak mi az, amiben hazudok magamnak. Mi az amiben az elvárásoknak felelek meg? Hol nem vállalom fel magamat? Először magamnak kell megmutatni magamat. Ha a terapeuta például mond nekem valamit, ami nem tetszik nekem, akkor azt hogyan fogadom be? Ránézek-e arra, hogy ú tényleg, és ezen jó lenne változtatni, vagy azt mondom, hogy hát de hülye ez a terap, nem ért a munkájához, miért nem a buksimat simogatja? Aztán elmegyek máshoz és addig megyek ameddig nem találok valakit, aki mindig az én buksimat fogja simogatni és segít a saját hazugságaim fenntartásában. Ez az első nagy mérföldkő. Először mindig magamat kell magamnak vállalni. És amikor ebben már jól mozgok, akkor ebben tudom majd megmutatni magamat másnak.

Folytatjuk…

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Világmegváltás 2.0

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám kezdeményezése nyomán virágföld készül a felhasznált papírtányérokból. Mégis hogyan? Mi ez a csoda egyáltalán? – naja szóval ez egy cikk rólam és Kriszta barátomról és arról hogy mit is csinálunk a mindennapokban.

 

B.K.: Igen, valójában mi is csodának éljük meg a projektet is és azt is, ami történik velünk. Hiszen gyakorlatilag minden vállalkozás, ami a StyleGroup alatt működik valamilyen jó ügy mentén szerveződik. A Kitchy Design például eddig is a szemétfelhalmozás ellen küzdött, de azt érzékeltük, hogy ezidáig a társadalom viszonylag kis szegmense volt csak nyitott és tudatos erre. Most viszont mintha történt volna a világban egy ráébredés. Végre.

CS.Á.: Hirtelen már nem sikk vagy úri hóbort a környezettudatosság, hanem alap és kötelező. Ahogy egyre többen rajonganak a minőségi gasztronómiáért úgy egyre többen értik azt is, hogy nem szennyezhetjük tovább az életterünket.

Kitchy Design – Wasara
http://www.kitchydesign.com/wasara/

Hogy indultatok? Honnan a kapcsolódásotok és a közös küldetés?

CS.Á.: Ez amolyan barátság volt első látásra. Napokat képesek vagyunk végigbeszélgetni, világmegváltó ötleteken agyalni, közös az érdeklődési körünk, imádunk jókat enni, utazni. S rendszeresen hajkurásszuk a gasztro-élvezeteket is, miközben persze látjuk, milyen elképesztő mennyiségű szemét halmozódik fel akár egy fesztiválon vagy céges rendezvényen. Mivel mindketten imádjuk a természetet, ezért úgy döntöttünk, hogy nem azt mondjuk, hogy “jaj, de szörnyű, miért nem oldja ezt meg valaki”, hanem azt, hogy “jó, akkor tegyünk ellene mi valamit.” És mi most pont ezen vagyunk…

B.K.: Eddig is voltak itthon környezettudatos megoldások, de nem olyanok, amilyeneket mi kerestünk. Nagyon minőség és design érzékenyek vagyunk és nehezen hozunk kompromisszumokat. De találtunk több olyan márkát a világban, amivel könnyedén azonosulunk, mert a termékeik fantasztikus minőségűek, gyönyörűek és nem évek alatt bomlanak le, hanem gyakorlatilag hetek alatt. Felkerestük őket és megállapodtunk velük a hazai vagy európai kizárólagos disztribúcióról. A legújabb termékünk például egy búza szívószál, ami az egyszer használatos műanyag szívószálakat egy csapásra elavulttá teszi.

Ennél természetesebbet el sem tudunk képzelni.

“Minden boldogság bátorságból és munkából fakad”
– Balzac

Nem aggódtatok, hogy a magyar piac nem lesz rá nyitott?

CS.Á.: Nem. Egy percig sem. Mert egyszerűen nincs semmilyen érv ellene. Hisz ez egy jó ügy itthon és a környező országokban is. Ráadásul a legtöbb termék díjnyertes design darab, minőségi, gyönyörű, sőt teljesen lebomlik. S ha még ez nem lenne elég biztosíték, akkor láttuk, hogy nagy high-end márkák használják őket a világban, mint Chanel, Lexus, Pierre Herme stb. Ahhoz képest, amennyi pluszt tud adni, elenyésző az ára is.

B.K.: Ami még egy elképesztő tapasztalat és nagyon meglepődtünk rajta, hogy önszántukból egymásnak ajánlgatnak az éttermek, szállodák bennünket. Semmi versenyszellem, féltékenység, harc nincs közöttük, hanem mindenki jót akar a teljes HORECA szektornak. Be kell vallanom én ilyet még itthon nem tapasztaltam és már ezért megérte belekezdeni ebbe az egész projektbe.

 

Szerencsére már a nagy márkák is felvállalták a környezetbarát termékeket.
Pierre Hermé – Paris

Hogy lesz ebből virágföld? Ilyen megoldással én még nem nagyon találkoztam.

CS.Á.: Mivel ezek lebomló és komposztálható eszközök, ezért azon gondolkoztunk, hogy biztosítsuk be, hogy semmiképpen ne a kommunális lerakóban végezzék, hanem valóban kerüljenek vissza az anyatermészetbe. Ezért lett egy partnerünk, aki elszállítja, majd gyümölcsök és zöldségek komposztálása során felhasználja ezt a hulladékot és virágföldet készít belőle. De ez csak a kezdet. Nagyon sok ötletünk van és rengeteg felhasználási mód van a fejünkben.

 

Mi minden mást ad még nektek ez a misszió?

B.K.: Flowban vagyunk állandóan. Pár hete ez még csak egy gondolat volt a fejünkben, most pedig már valóság, ami csodás élményeket ad napi szinten. Sokszor már csak egymásra nézünk és szó nélkül nevetünk, hogy el sem hisszük, ami történik.

CS.Á.: Semmit sem csinálunk erőből, hanem csak azt tesszük, ami jól esik és maguktól érkeznek a lehetőségek. Persze ebben segít az is, hogy egymás katalizátorai vagyunk. Amit külön-külön nem tudnánk megoldani, azt ketten valahogy soha nem kérdés, hogy igen. Nagyon jó önismereti munka ez, ami tele van kihívásokkal, teremtő energiával, sikerekkel. Azt szoktuk mondani, hogy eddig is tudatos hedonisták voltunk, de ma már felelős hedonistákká váltunk!

B.K.: Valójában azért a lelkünk mélyén reméljük, hogy egyre többen követik a példánkat. Nem csak abban, hogy az álmokért tenni érdemes és az életet élvezni szabad, hanem abban is, hogy felelősséget kell vállalnunk egymásért és a környezetünkért is. S ha kaptunk bármilyen tehetséget, képességet akkor kutya kötelességünk azt jól használni minden áldott nap.

Eredeti cikk: Szupervumen.hu
Képek: StyleGroup, Kitchy Design

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Gasztro téma

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta.

kitchydesign.com/wasara

Rétfalvi-Kurucz Alexandra
gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező

Az étel olyan nekem, mint hosszú út után a megérkezés. Az evés maga az élet. Mivel imádok enni, csak idő kérdése volt, hogy mikor lesz egy írás gasztro témában. Ennek jött most el az ideje. A válaszokat Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó és konyhatechnológus tervező főzte nekem. A vizuális élményt pedig Puskás Nóri gasztro fotós képei teszik ellenállhatatlanná.

“Life is uncertain. Eat dessert first.”
Ernestine Ulmer
Ádám: Mivel foglalkozol a mindennapokban?

Alexandra: Az étteremnyitási tanácsadás, tervezés az én terepem. Leendő befektetőkkel beszélgetek arról, hogy bele tudnak-e vágni az ötletükbe. Felhívom a figyelmüket olyan szempontokra, amikre nagy eséllyel nem is gondoltak. Ha már a kezdeti fázisban megkeresnek, akkor rengeteg pénzt és időt lehet megspórolni azzal, hogy a koncepcióhoz kitaláljuk a megfelelő keretet. A gasztronómia világában olyan mértékben jelentek meg a tapasztalattal nem rendelkező befektetők, hogy megnyílt a tanácsadás piaca. Van erre igény. Fogni a leendő tulajdonosok kezét, és lépésenként végig haladni velük a megnyitásig fantasztikus élmény. 2oo5 óta ezzel foglalkozom.

Ádám: Fellendülőben van a tanácsadói szakma?

Alexandra: Nagyon. Ez legfőképpen a generációs váltás miatt van. Azt látom a fiatalokon, hogy sokkal nyitottabbak, sokkal jobban megfogadják a tanácsokat. Jobban adnak az építő véleményre. Ma már nagyon sok lehetőség van kapcsolatteremtésre. Népszerűek a gasztro tematikájú rendezvények. Lehetőségük van olyanoktól tanulni, akik a szakmában dolgoznak, és van tapasztalatuk. Azt érzékelem, hogy csak a teret kell nekik megteremteni a kapcsolatfelvételre, a többi már megy magától.

 

Ádám: Mivel tudod őket elbizonytalanítani? Mire kell nagyon figyelniük?

Alexandra: A jogszabályokra mindenképpen! Egyre vadabb termékek, ötletek vannak. A kérdés mindig ez: megvalósítható-e az, amit megálmodtam? Azt tapasztalom, hogy üzleti tervezést szinte senki nem végez, ami pedig elengedhetetlen a sikeres kezdéshez. Ha valaki nem figyel, akkor a költségekkel nagyon el lehet csúszni. Ebben is tudunk segíteni.

Ádám: A mexikói úti P+R-ben van egy jó hely. Café Memories a neve. A tulaj imádja a kávét. Echte szocreál környezetben van, mégis nagyon jól megy. Mindegy hogy hol és mit nyitsz, ha abban jó vagy és jó minőséget adsz, akkor az a hely sikerre van ítélve?

Alexandra: Abszolút. Jó lenne, ha a befektetők nem csak Budapestben gondolkodnának. A Balaton is egy sikertörténet, annak ellenére, hogy ott alapvetően szezonális vendéglátásról beszélhetünk. De véleményem szerint más vidéki nagyvárosokban is lenne még keresnivaló. Van még mit fejleszteni a hazai gasztronómián. Ott van példának Vácon a Mihályi cukrászda. (Tudom, bizony! :)) Nem adják olcsón a sütiket, mégis megélnek. Amikor ott jártam, örömmel tapasztaltam, hogy úgy jöttek oda az emberek, mint egy zarándokhelyre.

Ádám: Sok fiatal szeretne gasztro helyet nyitni?

Alexandra: Rengetegen gondolkoznak ebben. A Startup szafari gasztro napján én is ott voltam, mint meghívott szakértő. Hétköznap kora délután, munkaidő ellenére tele volt a hely fiatalokkal. Még a csilláron is lógtak. Ha valaki ma a multi karrierből váltani szeretne, akkor a kiugrási lehetőségek közül a gasztro vonal a top 5-ben biztosan benne van.

Ádám: Kik a nagy átlépők?

Alexandra: A közgazdászok és jogászok vannak a legtöbben. Sokan a mókuskerékből akarnak kilépni. Harminc és negyven közöttiek nagy többségében. Nőknél az anyasággal együtt jön gyakran a váltás ötlete. Viszont vigyázni kell! Érdemes tudatosítani, hogy ne azért váltson valaki a multiból, mert kevesebbet akar dolgozni. Egy gasztro vállalkozást elindítani és működtetni rengeteg munka. Persze nem mindegy, hogy valaki szereti-e, amit csinál vagy sem. Ha ez önmegvalósítás, és ki tud benne teljesedni, akkor nem lesz gond. Fel kell tudni azt is mérni, hogy milyen életciklusba illeszthető be a vállalkozás. Egy férfinak ez egy egyszerűbb döntés. Ha nem jön be, visszamegy a multiba. Nőknél kieshet a gyerekvállalás miatt pár év, ami nem szerencsés egy induló üzletnél. Jókor jó helyen lenni, felismerni a lehetőséget és jó döntést hozni nagyon fontos!

Ádám: Mit javasolnál a gasztro vállalkozásban gondolkozó fiataloknak?

Alexandra: Először is vegyenek egy mély lélegzetet és lépjenek kettőt hátra. Próbálják meg kívülről szemlélni az ötletüket. Azt tapasztalom, hogy sokan nagyon elhamarkodottan tudnak érzelmi alapon döntést hozni. Pusztán a lelkesedés egy sikeres gasztro vállalkozáshoz nem mindig elég.

 

Ádám: Mi kell a siker receptjéhez önismereti oldalon?

Alexandra: Szükséges, hogy meg tudd fogalmazni, hogy miben vagy új, vagy jobb a többiekhez képest. Legfőképpen annak tisztázása elsődleges, hogy oda tudsz-e állni valaminek az élére. Fel tudod-e vállalni azt, amit csinálsz. Meg kell tudnod fogalmazni egy határozott üzenetet, hogy miért csinálod a vállalkozásodat és mit szeretnél elérni vele.

 

Rétfalvi-Kurucz Alexandrát itt találjátok meg:

etteremnyitas.hu

Puskás Nóri képeit pedig itt:

puskasnori insta

Tovább olvasnál?

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...