Szembenézésről és önfelvállalásról

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. – Interjú 3. rész.

Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen más valóságba kerülsz és 3 hétig abban vagy? Hogyan követi le a lelked a változást?

K: Három hétig könnyű benne lenni bármiben. Ha fél évig kellene egy másik országban lenned, az már nagy kérdés. Három hétig bármit meg tudsz tartani vagy akár egy hónapig is, de három hónapig már nem. Tehát, amit kérdeztél az ebből a szempontból nem releváns.

Á: Fel tudsz arra készülni, hogy azt a 3 hetet vagy 3 hónapot minél mélyebben és minél tudatosabban éld meg? Lehet erre készülni?

K: Nem hiszem. Sőt én azt mondom, hogy nem is szabad rá készülni. Azt tapasztaltam az összes utazásomnál, hogy minél inkább tudtam hagyni és minél inkább tudtam spontán lenni ezekben az utazásokban, annál nagyobb változások történtek bennem. Ezek a változások nem azonnal voltak látványosak. Egy-egy utazásnak mondjuk egy év az ideje mire kibontja saját magát. Amikor valakinek túl sok nagy utazásai vannak, akár itthon is maradhatna. Nincs ideje feldolgozni. Abban az esetben ott lelki szinten ugyanúgy nem történik sok minden, mint hogyha valaki nem jutott volna el soha.

Ide mindig is el akartam jutni.

Bali.

Á: Azt tapasztaltam az útjaim során, hogy egy nyugati turista sokszor folyton egymás mellé állítja az otthont az aktuális élményeivel, tapasztalataival. Egyfolytában összehasonlít, mérlegel. Bezzeg otthon…Nem tudnak kilépni a viszonyításból.

K: Ez azért történik, mert elhárító mechanizmusokat használunk az életünkben. Azért, hogy ne érezzük a fájdalmat, ne kerüljünk konfliktusba, kikerüljük azt, hogy szembe kelljen nézni valamivel. Így működünk alapvetően. Fájdalomkerülő emberek vagyunk. Amikor elmész egy számodra teljesen ismeretlen kultúrába, – és mindegy hogy már hányszor voltál abban a kultúrában, – az elhárító mechanizmusaid, amik itthon már elképesztően jól működnek, egyszerűen nem állják meg a helyüket. Az összes itthoni elhárító mechanizmusod megszűnik létezni. Tényleg messzire kell ehhez menni, hogy ez megtörténjen. Az ázsiai és európai kultúra között már akkora a különbség, kollektív tudattalan szinten is, ami már nem lekövethető az ego számára. Nyilván, ha fél évig vagy már egy ilyen kultúrában, ott is ugyanúgy fel fognak épülni az elhárító mechanizmusaid. Viszont, ha három hétig cseppensz át ebbe vagy egy hónapra, akkor ezek nincsenek. Az összehasonlítgatás abból jön, hogy ott áll teljesen védtelenül az ego és elkezd rettegni az ismeretlentől. És mit csinál ilyenkor? Megpróbálja saját magát visszahelyezni a saját kultúrájába és ezért elkezd összehasonlítgatni. Ez egy kapaszkodó. És addig is, amíg ő összehasonlítgat, addig sem kell azon rágódni, hogy ez a teljesen idegen kultúra ebben a teljesen lemeztelenedett állapotban mit hoz az Ő életébe. Mivel kéne az egyénnek szembenéznie?

“Lassanként elhittem, hogy ami a legmélyebben személyes és látszólag leginkább csak rám jellemző az egyben, – ha megtanulom kifejezni és másokkal megosztani – a legtöbbet mondja az embereknek.”
Carl Rogers

Á: Aki egyéni hátizsákos túrázó, két hónapot mászkál Ázsiában, mit kezdjen ezekkel az érzésekkel? Hogyan tudja ezeket kezelni? Írja le például?

K: Nagyon jó ötlet, ha leírja és naplót vezet róla. Ha hazajön, akkor ezt át lehet dolgozni. Nem elég leírni, el kell kezdeni vele foglalkozni. Mondjuk egy év alatt nagyon jó, ha letisztázza, blogot vezet erről, megmutatja másoknak, mert már ezáltal is történik egy feldolgozás. Egy más szintű, mintha az embernek ott a pszichológusa és vele dolgozik. De maga az érzelmi feldolgozás akkor is megtörténik.

Á: Az az élményem, hogy elég sok bensőséges információt írok le, olyan érzékeny tartalmat, amit még számomra is nehéz feldolgozni. Félő ezt kiadni másoknak, megmutatni magunkat, önfelvállalni, hogy ezek vagyunk mi. Ezek a gyengeségeink. A közösségi médiára is csak azokat tesszük ki, ami pozitív történik velünk. A gyengeségeinket nem merjük megmutatni.

K: Én megmerem. Például én a Facebook oldalamra, ami nem a személyes profilom, hanem az oldalam, csak olyan írásokat teszek fel, amelyek nagyon mély lelki állapotoknak az átdolgozásai, amin keresztül mentem. Tehát ebben meg tudlak cáfolni. És azt gondolom, hogy akik tényleg mély lelki dolgokkal foglalkoznak, mindenki ezen az úton megy. Mert ez az Út. Hogy merd vállalni azt, aki vagy. Merd megmutani a gyengeségeidet, legmélyebb őszinteséggel, elsősorban saját magaddal szemben. Ez nagyon értékes. Nagy stabilitást és biztonságot ad. Ha mindig titkolnom kell valamit, nem mutathatom meg, hisz mit fog szólni a világ, el fognak ítélni, meg nem kapok rá 35o like-ot, csak 2-t, akkor ez veszélyes. Ez messzire vezet, mert minél több titkolnivalóm van, annál jobban akarok alkalmazkodni a külvilághoz. Annál fontosabb, hogy a világ mit gondol. Minél fontosabb, hogy a világ mit gondol, annál inkább irányítható vagyok és annál inkább manipulálható vagyok. Akkor hol fogom én ebben élni a saját életemet? Akkor mindig valaki másnak a képére, másnak az elvárásaira szeretném formálni saját magamat.

Á: Itt jön be az egyéni felelősségünk, hogy meg merjük-e mutatni önmagunkat?

K: Azt gondolom, hogy igen.

Á: Akkor itt egy nagy vízválasztó az, hogy el merjük-e kezdeni megmutatni magunkat? Ez az első nagy mérföldkő?

K: Az igazi első nagy pont ebben, amikor elkezdem magamnak megmutatni saját magamat. Elkezdem lebontani a saját hazugságaimat. Még ott nem tartunk, hogy mik az igazságaim, csak mi az, amiben hazudok magamnak. Mi az amiben az elvárásoknak felelek meg? Hol nem vállalom fel magamat? Először magamnak kell megmutatni magamat. Ha a terapeuta például mond nekem valamit, ami nem tetszik nekem, akkor azt hogyan fogadom be? Ránézek-e arra, hogy ú tényleg, és ezen jó lenne változtatni, vagy azt mondom, hogy hát de hülye ez a terap, nem ért a munkájához, miért nem a buksimat simogatja? Aztán elmegyek máshoz és addig megyek ameddig nem találok valakit, aki mindig az én buksimat fogja simogatni és segít a saját hazugságaim fenntartásában. Ez az első nagy mérföldkő. Először mindig magamat kell magamnak vállalni. És amikor ebben már jól mozgok, akkor ebben tudom majd megmutatni magamat másnak.

Folytatjuk…

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Gasztro téma

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta.

kitchydesign.com/wasara

Rétfalvi-Kurucz Alexandra
gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező

Az étel olyan nekem, mint hosszú út után a megérkezés. Az evés maga az élet. Mivel imádok enni, csak idő kérdése volt, hogy mikor lesz egy írás gasztro témában. Ennek jött most el az ideje. A válaszokat Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó és konyhatechnológus tervező főzte nekem. A vizuális élményt pedig Puskás Nóri gasztro fotós képei teszik ellenállhatatlanná.

“Life is uncertain. Eat dessert first.”
Ernestine Ulmer
Ádám: Mivel foglalkozol a mindennapokban?

Alexandra: Az étteremnyitási tanácsadás, tervezés az én terepem. Leendő befektetőkkel beszélgetek arról, hogy bele tudnak-e vágni az ötletükbe. Felhívom a figyelmüket olyan szempontokra, amikre nagy eséllyel nem is gondoltak. Ha már a kezdeti fázisban megkeresnek, akkor rengeteg pénzt és időt lehet megspórolni azzal, hogy a koncepcióhoz kitaláljuk a megfelelő keretet. A gasztronómia világában olyan mértékben jelentek meg a tapasztalattal nem rendelkező befektetők, hogy megnyílt a tanácsadás piaca. Van erre igény. Fogni a leendő tulajdonosok kezét, és lépésenként végig haladni velük a megnyitásig fantasztikus élmény. 2oo5 óta ezzel foglalkozom.

Ádám: Fellendülőben van a tanácsadói szakma?

Alexandra: Nagyon. Ez legfőképpen a generációs váltás miatt van. Azt látom a fiatalokon, hogy sokkal nyitottabbak, sokkal jobban megfogadják a tanácsokat. Jobban adnak az építő véleményre. Ma már nagyon sok lehetőség van kapcsolatteremtésre. Népszerűek a gasztro tematikájú rendezvények. Lehetőségük van olyanoktól tanulni, akik a szakmában dolgoznak, és van tapasztalatuk. Azt érzékelem, hogy csak a teret kell nekik megteremteni a kapcsolatfelvételre, a többi már megy magától.

 

Ádám: Mivel tudod őket elbizonytalanítani? Mire kell nagyon figyelniük?

Alexandra: A jogszabályokra mindenképpen! Egyre vadabb termékek, ötletek vannak. A kérdés mindig ez: megvalósítható-e az, amit megálmodtam? Azt tapasztalom, hogy üzleti tervezést szinte senki nem végez, ami pedig elengedhetetlen a sikeres kezdéshez. Ha valaki nem figyel, akkor a költségekkel nagyon el lehet csúszni. Ebben is tudunk segíteni.

Ádám: A mexikói úti P+R-ben van egy jó hely. Café Memories a neve. A tulaj imádja a kávét. Echte szocreál környezetben van, mégis nagyon jól megy. Mindegy hogy hol és mit nyitsz, ha abban jó vagy és jó minőséget adsz, akkor az a hely sikerre van ítélve?

Alexandra: Abszolút. Jó lenne, ha a befektetők nem csak Budapestben gondolkodnának. A Balaton is egy sikertörténet, annak ellenére, hogy ott alapvetően szezonális vendéglátásról beszélhetünk. De véleményem szerint más vidéki nagyvárosokban is lenne még keresnivaló. Van még mit fejleszteni a hazai gasztronómián. Ott van példának Vácon a Mihályi cukrászda. (Tudom, bizony! :)) Nem adják olcsón a sütiket, mégis megélnek. Amikor ott jártam, örömmel tapasztaltam, hogy úgy jöttek oda az emberek, mint egy zarándokhelyre.

Ádám: Sok fiatal szeretne gasztro helyet nyitni?

Alexandra: Rengetegen gondolkoznak ebben. A Startup szafari gasztro napján én is ott voltam, mint meghívott szakértő. Hétköznap kora délután, munkaidő ellenére tele volt a hely fiatalokkal. Még a csilláron is lógtak. Ha valaki ma a multi karrierből váltani szeretne, akkor a kiugrási lehetőségek közül a gasztro vonal a top 5-ben biztosan benne van.

Ádám: Kik a nagy átlépők?

Alexandra: A közgazdászok és jogászok vannak a legtöbben. Sokan a mókuskerékből akarnak kilépni. Harminc és negyven közöttiek nagy többségében. Nőknél az anyasággal együtt jön gyakran a váltás ötlete. Viszont vigyázni kell! Érdemes tudatosítani, hogy ne azért váltson valaki a multiból, mert kevesebbet akar dolgozni. Egy gasztro vállalkozást elindítani és működtetni rengeteg munka. Persze nem mindegy, hogy valaki szereti-e, amit csinál vagy sem. Ha ez önmegvalósítás, és ki tud benne teljesedni, akkor nem lesz gond. Fel kell tudni azt is mérni, hogy milyen életciklusba illeszthető be a vállalkozás. Egy férfinak ez egy egyszerűbb döntés. Ha nem jön be, visszamegy a multiba. Nőknél kieshet a gyerekvállalás miatt pár év, ami nem szerencsés egy induló üzletnél. Jókor jó helyen lenni, felismerni a lehetőséget és jó döntést hozni nagyon fontos!

Ádám: Mit javasolnál a gasztro vállalkozásban gondolkozó fiataloknak?

Alexandra: Először is vegyenek egy mély lélegzetet és lépjenek kettőt hátra. Próbálják meg kívülről szemlélni az ötletüket. Azt tapasztalom, hogy sokan nagyon elhamarkodottan tudnak érzelmi alapon döntést hozni. Pusztán a lelkesedés egy sikeres gasztro vállalkozáshoz nem mindig elég.

 

Ádám: Mi kell a siker receptjéhez önismereti oldalon?

Alexandra: Szükséges, hogy meg tudd fogalmazni, hogy miben vagy új, vagy jobb a többiekhez képest. Legfőképpen annak tisztázása elsődleges, hogy oda tudsz-e állni valaminek az élére. Fel tudod-e vállalni azt, amit csinálsz. Meg kell tudnod fogalmazni egy határozott üzenetet, hogy miért csinálod a vállalkozásodat és mit szeretnél elérni vele.

 

Rétfalvi-Kurucz Alexandrát itt találjátok meg:

etteremnyitas.hu

Puskás Nóri képeit pedig itt:

puskasnori insta

Tovább olvasnál?

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Felszabadulás – Az Enneagram

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.

Az Enneagram kilenc olyan viselkedési mintát és emberi értékrendet ír le, amelyek ismeretében feltárulnak azok az életvezetési stratégiák, amelyek valamelyike mindannyiunkat jellemez. Az Enneagram emberismerettel foglalkozó tézisei minden eddiginél egyszerűbben írják le az emberi magatartás mozgatórugóit. A hidegháború éveiben a politikai életben és a titkosszolgálati munkában alkalmazta a CIA. Az Enneagram annyira jól modellezi a várható emberi reakciókat, hogy nélkülözhetetlen lett a kulcsemberek kiválasztásában. Térképet ad számunkra, hogy megértsük a különböző karakterű emberek érzelmi felépítését. 

Magyar Judit – Legfőképp Magyar Judit vagyok. Minden egyes napom része annak, amit képviselni tudok a munkámban és magánéletemben. Egy felsővezetői coachingban is értelmet nyerhet az, hogy van gyerekem, hogy váltam, hogy ápoltam haldokló hozzátartozót, hogy küzdöttem meg súlyos betegséggel, mint ahogy a kislányommal való beszélgetésekben is helyt kapnak a vezetőként és coachként szerzett tapasztalataim. Igyekszem nagyon nyitottan és önreflektíven élni az életem, és megőrizni az inspirációt önmagam és mások számára. Az Enneagram pedig a legtökéletesebb eszköz, amivel valaha is találkoztam, hogy mindez tényleg működjön.

Bedő Márta – közgazdasági diplomám nem szakmai korlát, hanem stabil alap. Enneagram karakterem nem skatulya, hanem út a szabadságomhoz. Mióta majdnem meghaltam, tudom, hogy bármi lehetséges és annak az ellentéte is. Mióta megismertem az Enneagramot, tudom, hogy mindenki másképp boldog – de nem biztos, hogy tud róla. Huszonkét Enneagramos évem van abban, hogy megtudják.

Ádám: Hogyan segíti az Enneagram az önszeretethez kapcsolódást?

Judit: Vannak egyetemes és vannak karakter jellegű dolgok. Az önszeretet, önbecsülés egyetemes jellegű dolgok. Mindenki valahol van benne, mindenkinek van dolga az önszeretettel és az önelfogadással. Hogy benned hol van? Ez a nagy kérdés. Ezt segít tisztázni az Enneagram. Ezen keresztül tudsz fejlődni. A félelmek és a kétségbeesés is ennek az állapotai.

 

Ádám: A félelmeink belső hajtóerők is tudnak lenni?

Judit: A beszélgetésnek nem célja, de azért nagyon dióhéjban foglaljuk össze. Az Enneagram három alapérzelmet, három megélési stratégiát, azaz 3×3 karaktert különböztet meg. Mindannyian valamelyik karakter egyikeként születünk. A Karakterünk egy beépített transzformátor, melyen keresztül energiához jutunk. Az Enneagram rendszerében a félelem a három alapérzelem egyike, vagyis az egyik fő hajtóerő. Három karakter is van – őket Fejkaraktereknek hívjuk – akik esetében a félelem fő hajtóerő. Náluk ez egy teremtési ciklikusság. Mindenhez társulhat a félelem és a lehetetlenség érzése. Viszont kreativitást és küzdést mozgósít. Aki ezt megpróbálja totál elkerülni, annak beszürkül az élete. Egyszerűen elfogy.

Akiktől az Enneagramot tanultam.

Judit és Márti.

Ádám: Meg kell ezt haladni?

 

Judit: Nem kell meghaladni, viszont érdemes megismerni. Hogy hogyan is működik benned az az éltető energia, ami táplálja az erődet. Ami pumpál. Ezt a belső drive-ot tudja megmutatni az Enneagram. Hadd mondjak egy saját példát: visszanézve, ha ezt tudtam volna tinikoromban, akkor nem lazább lett volna az életem, hiszen ezek a félelmek Fejkarakterkén ugyanúgy bennem lettek volna, de egészen más úgy ránézni, hogy ez egy mechanizmus, és nem a valóság. Nem azért vagyok ideges, mert erre mindenki így reagálna, hanem ÉN így reagálok. Egészen más úgy ránézni, hogy ez az én reakcióm. Ettől persze néha rosszul érzem magam, de az önbántásból már vissza tudok venni, hogy nem csináltam semmi rosszat, hanem ez a természetes részem. Egyetemistaként azt gondoltam egy-egy vizsgaidőszakban, hogy azért vagyok ennyire beszarva, mert nem tettem eleget, bezzeg a többiek ők többet tanultak. Fogadkoztam, hogy nem leszek ilyen rossz többet, mert én most rossz voltam, mert ha ennyire félek, akkor az azért van, mert nem vagyok felkészült. Tehát rosszat követtem el. Most már tudom, hogy nem így van. A felfokozott félelem, a stressz itt van bennem. Ez az ÉN energiám. Az érzés ott van, de nem bántom magam miatta. Az önbántás részt le lehet venni. Egyszerűen csak benne maradok a saját életemben.

Ádám: Benne kell maradni inkább és megélni? Tudni, hogy meg kell élnem?

Judit: Igen, benne maradni, megélni. Mindeninek a sajátját.

Márti: Szabadságot ad a tudatosodáson keresztül. Eszerint minden ami történik az életemben az belőlem fakad. Az én szabad döntésem megnyilvánulása. Nem tudsz kifordulni önmagadból. Az Enneagram támpontot ad, hogy hogyan nézz rá önmagadra. Egyszerű, csak nagyon nehéz meglátni. Meg tudod általa változtatni azt, hogy hogyan nézel rá saját magadra.

“Válj azzá, aki vagy azáltál, hogy megtanulod, hogy ki vagy.”
– Pindarosz

 

Ez vagyok én. 

Ádám: Szoros összefüggés van az Enneagram és az érzelmi intelligencia kibontakozása között?

Judit: Abszolút szoros. Persze a mérték eltérő. A tolerancia szint mindenképpen emelkedik, a többi pedig azon múlik, hogy ki mennyire nyitott. Ha azt figyeljük, hogy hogyan vagyunk magunkkal és a társas kapcsolatainkkal, akkor biztosan.

A te esetedben például az önbántást le lehet venni, a félelmet, adrenalin löketet nem. Általában kívül keressük az okokat (…ha nem megyek oda, nem történik ez velem, ha nem olyan a tanár, nem kell félnem, ha normálisabb a férjem, nem kell idegeskednem, ha hamarabb tanultam volna meg vezetni, biztos lazább lennék… stb), és elkezdünk másokat hibáztatni. Hibást keresni már egy rossz kiindulópont. Nem az érzésektől fogsz megszabadulni, hanem a következményeket nem görgeted olyan irányba, ami senkinek nem jó. Nem nyomod rá a környezetedre a saját bajodat. Ezen keresztül nem kell felesleges vitával foglalkoznotok, hanem tudtok arról beszélgetni, hogy merre lesz az előre. Ez a legnagyobb hozadéka, hogy nem nyírjuk ki a környezetünket, az emberi kapcsolatainkat és önmagunkat rossz indokok miatt

Ott van a szabadság, hogy ezt felismerjük. A lényegi kérdés: Hogy szól ez rólam? És mi  van akkor, ha a másik nem hibás ebben a sztoriban? Akkor bármi megfordulhat.

 

Ádám: Ezek szerint a társas kapcsolatokra is gyógyító hatással van?

 

Judit: Persze! A gyökere az, hogy tudom, értem, hogy hogyan reagáljak. Nagyobb szabadságfok, hogy nem a kapcsolatot dobom ki, hanem tudom hogy hogyan reagáljak. Ezáltal egy folyamatos adok-kapok helyzetet teremtek, a kapcsolat megszakítása helyett. Önmagunkat sosem ismerhetjük ki teljesen. A lépések viszont kellenek, ez egy végtelen út. Mindig egy másfajta önmagamhoz jutok általa.

Ádám: A nehézség az önismeret katalizátora. Ilyenkor van helye és ideje a mélységi önvizsgálatnak?

 

Judit: Ez megint egy gyönyörű Fejkarakter kijelentés. Persze én mélyen egyetértek vele, de ha visszaemlékszel, van hat Enneagram karakter a kilencből, akiknél a félelem, a nehézség és az önismeret nincs totál szoros összefüggésben. Persze a mélyebb önvizsgálat mindig hasznos lehet. Észrevenni, hogy milyen minták ismétlődnek bennem. Amit te is észrevettél magadon, hiszen saját mintaként azonosítottad, hogy „A nehézség az önismeret katalizátora”. Ezt magadon figyelted meg, és részévé vált az önismereti utadnak. Arra azért biztatlak, hogy maradj nyitott, és ha véletlenül más karakterű gyereked lesz, ne akard a saját mintádat egyetemes tanításként átadni neki.

 

Ádám: Hogyan jelent erőforrást az Enneagram?

 

Márti: Nekem a balesetemen keresztül megjelenítette a működési mechanizmusomat. Összetört a testem, de nagyon. Mindenki azt mondta, hogy itt a vége. Nekem mégis sikerült. Hogyan? Úgy, hogy közben nem foglalkoztam a hogyannal. Nem volt más választásom. Kikapcsoltam minden gondolatot. Nem foglalkoztam semmivel. Nem vettem tudomást arról, amit mondtak. Csak arra figyeltem, hogy életben maradjak. Ha élek, akkor kezdenem kell magammal valamit. Utólag tudatosult bennem, hogy lezártam minden negatív véleményt és jövőképet és annyira a jelenben voltam, ami így elképesztő energiát adott.

Judit: Itt van a kulcs. Tudd magadról, hogy mit engedsz be és mit nem engedsz be. Olyanokat engedj be az életedbe, ami segít. Mártinál ez valamilyen cselekvés. Nálam ez gondolati dolog.

 

Ádám: Márti, mi történik akkor, ha valaki nem a saját karakterét éli?

Márti: Nálam a baleset előzményénél ez történt. Annyira akartam alkalmazkodni egy megfelelésnek a barátnőmön keresztül. Az ő életét éltem. Nem a karakterét, hiszen azt nem lehet. Próbáltam hozzá hasonlítani, mindent úgy csinálni ahogy ő és mellé még rátaláltam egy 3-as pasira is, aki még erre rá is erősített. Aztán kezdtem eltűnni. Ettől beszűkült a létem. Annyira beszűkült, hogy egy robbanás kellett ahhoz, hogy változás következzen be a testemben. Mindenképpen visszatér mindenki a saját karakterébe. Itt válik létfontosságúvá az önismeret. Nem kell semmibe belehalni. Van egy pont, egy döntés, ahol eldönthetjük, hogy mit teszünk. Ahol tudatosan rá tudsz nézni arra, hogy egy helyzet most nem oké. Ez nem én vagyok. Onnantól kezdődik az önismeret, hogy meglátod, hogy ha ez nem te vagy, akkor felteszed a kérdést, hogy valójában ki vagy. Tudatosan észlelni kell és megérteni a jeleket. Nem szabad visszahúzódni és megalkudni.

A magyar néplélek – Forrás: Mult-kor.hu

Érdekesség: Kíváncsi voltam mit dob ki a kereső a “magyar néplélek” kifejezést beírva. Az első találatot nem tettem be…, de a második ez volt. Imádom a hadtörténelmet. Sweet. Maradhat.

Ádám: Azt mondtad, hogy a 4-es karakter, a magyar néplélek is lehetne. Ez tartalmaz egyfajta meg nem értettséget is. Ez a magyar nép sajátja?

Judit: Teljesen. Nézz csak körül. De ennek köszönhetjük azt is, hogy egyediek vagyunk. Önmagunkból táplálkozik, hogy minket úgysem értenek meg. Öntudatlanul úgy is viselkedünk, hogy ne lehessen megérteni bennünket. Népként is külső okokra vezetjük vissza, hogy miért vagyunk kreatívabbak, érdekesebbek, meg szomorúbbak. Tényleg egy nehezen értelmezhető népség vagyunk. Magunknak is. Kaptunk hozzá egy nyelvet is.

Ádám: Hogyan tudunk segíteni más embereknek az Enneagram ismeretével?

 

Judit: Azáltal, hogy nem akarom, hogy valaki más legyen, mint aki. Az én felfogásom, hogy már nem akarok úgy segíteni valakinek, hogy ki akarnám a karakteréből segíteni. Bennem leginkább azt változtatta meg az Enneagram, hogy tudom a reakcióim határait tologatni. Nem akarok megváltoztatni embereket. Abban próbálok változást elérni, hogy a helyzetük elfogadásán keresztül velük tudjak lenni abban a térben és időben, ahol változni tudnak. Segíteni másoknak elfogadni önmagukat a legnagyobb ajándék, amit az Enneagram adott. Megnyugszik tőle a lélek.

 

Magyar Juditról bővebben:

CBE Consulting

Bedő Márti oldalát pedig itt találjátok:

Enneagramm.hu

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Üzlet mellé szól a kávé

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és Battay Mátéval.

Golden Brothers Zrt.:

A Business and Café Blog 2o14-ben indult. Márkaépítéssel, online tartalom előállítással és kommunikációval, reklámok készítésével és rendezvények szervezésével foglalkozik. Az elmúlt 3,5 évben olyan nevekkel dolgoztak együtt, mint a Mercedes, Volvo, Sziget, Zwack, Microsoft. A Golden Brothers Zrt-t 2o17 november 2-án jegyezték be. 

Battay Máté: A Golden Brothers Zrt. tulajdonosa, a cég kommunikációs vezetője. Diplomás újságíró, a Business & Café üzleti blog szerkesztője, egyik írója, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja. PhD hallgató, legfontosabb kutatási területe az online marketing. Az értékteremtés elkötelezett híve, a szórakoztatva tanítás megszállottja. Missziójának tekinti a fiatalok vállalkozóvá válását, a vállalkozó életforma népszerűsítését. 

Tóth Patrik: A Golden Brothers Zrt. teljeskörű médiafeladatokat ellátó full-service ügynökség  tulajdonosa, és vezérigazgatója. A cég Magyarország történetében az első, ami egy blogból indulva részvénytársasággá tudott válni. 19 évesen alapította első cégét. Vállalkozó, médiaszakember, üzleti blogger, és tanácsadó. Gazdasági tevékenysége mellett a Cooltusz – Magyar Fiatalokért Kulturális Egyesület elnöke már 2014 óta. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász hallgatója.

 

Á: Patrik, a Business and Café Blog a Te fejedből pattant ki. Milyen érzelmi háttérrel indítottad el az oldalt?

 

P: Elsősorban düh volt bennem. Magamra és a világra is. Volt bennem egy hatalmas tettre készség, de senki sem tudott ebben segíteni. Kicsit olyan volt, mint mikor egy flippergolyó csapong jobbra balra. Sok falnak ütköztem neki. Senki sem mutatott utat. Ezeket a tartalmakat szerettem volna megteremteni, azért, hogy más ne járjon így. Hiszen a kudarc nem a siker ellentéte, hanem a része. Éppen ezért döntöttünk úgy Mátéval, hogy ezeket a tapasztalatokat fogjuk átadni, úgy hogy az értéke is meg tudjon maradni. Emlékszem, amikor először felhívtam Mátét az ötlettel. Csak annyit mondott, hogy azért nem csatlakozik, mert blogot csak amerikai tinilányok csinálnak. Aztán látta a statisztikákat és hogy ez hova fejlődhet és meggondolta magát.

 

Á: Máté, mi volt a megérzésed, amikor Patrik felhívott a kezdet kezdetén?

 

M: Azt gondoltam, hogy a blogger az ellentéte a digitális értékteremtésnek. Fejben nem kapcsoltam össze a blogolást és az értékteremtést. Azt gondoltam, hogy csak tudományos jelleggel lehet értéket teremteni. Mindkettőt csináltam. A szépirodalmat az asztalfiókomnak, a tudományt az egyetemnek. A blogger életforma tanított meg arra, hogy tiszteljem a gyakorlatot. Mi infotainment jellegű kommunikációt folytatunk. Egy világban, ahol az emberek utálnak olvasni. Olyan módon adjuk át az információkat, ahogyan ezt kívánják. Közösséget alkotnak, értéket teremtenek. Látni, hogy ezt megteszik a kedvünkért, hozta meg a hitemet. Ezt a víziót fedeztem fel az egy órás telefonbeszélgetés végén, amikor Patrik hívott. Abból a missziótudatból fakad, hogy az ember segít másoknak.

balra: Tóth Patrik & jobbra: Battay Máté
Á: Hogyan szűritek meg az értékes tartalmat?

 

P: Mi egymás között a Business and Café-t sikerlabornak hívjuk, nem is sikermagazinnak. A sikerlabor egyik alappillére, hogy folyamatosan van kutatás és fejlesztés. Ez azt jelenti, hogy nálunk kötelező könyvet olvasni, kötelező technikákat kipróbálni saját magunkon. Lean management szerint tesztelünk és értékelünk. Nagyon örülünk neki, hogy több milliárdossal is jó kapcsolatot alakítottunk ki. Nem mentor kapcsolatnak mondanám, hanem egyszerűen bizalmi viszonynak. Ennek köszönhetően visszajelzést kapunk tőlük is, hogy mi az, ami működik. Emiatt csak olyanról írunk, amit mi is kipróbáltunk. Nem javaslunk olyat, amiről nem győződtünk meg száz százalékban, hogy helyes.

Á: Érdekes helyzet, hiszen Ti legjobb barátok is vagytok. Hogyan osztjátok le a feladatokat?

 

P: Ez egy evolúciós folyamat. Egyre inkább megtanultunk üzlettársként is együtt élni. Minden hét van vezetőségi ülésünk az ügynökségen. Azon nevettünk éppen, hogy annyira tiszteljük a másikat, hogy nem is akarjuk utasítani egymást. Ez egy nagy feladat.

Á: Hogyan kezelitek a konfliktusokat?

“Amikor különböző karakterek és egyéniségek dolgoznak együtt, akkor majdnem állandó a konfliktus. A mi cégünkben ezek teremtő erejű konfliktusok.”

Ha konfrontálódunk, akkor vagy az van, hogy addig csiszoljuk az álláspontokat, amíg egyezés van, vagy meggyőzzük egymást. Ez mindig működik. Ebből még nem született rossz eredmény, mert mindig tovább fejlődnek a rendszerek. Folyamatos az út, sosem állandó. Van, hogy a konfliktus felrobbant egy rosszul működő rendszert. Ezt nagyon építőnek találom.

 

Á: A gyorsan fejlődő cég útja során, hol volt az a pont, ahol mélyen szembe kellett néznetek önmagatokkal?

 

P: A legnagyobb személyes kihívásom azt volt, hogy én emberként sokkal lágyszívűbb voltam, keményíteni kellett a szívemen. El kellett fogadnom, hogy terhelni kell az alvállalkozókat, kollégákat. Akkor van mindenkinek sikerélménye, ha kap ehhez mért feladatokat. Akár mesterségesen is kihívásokat állítani emberek elé, ahol megmérettetik magukat. Ettől lesz sikerélményük, ami hozzánk köti őket. Ez egy nagyon jó személyes kapocs is. Szabad kezet kapnak az emberek, feladatközpontú managementet viszünk. Nem az idő a lényeg, hanem, az hogy a feladat legyen készen. Mivel mi élményként éljük meg, ezért szeretnénk ebbe az élménybe még több embert bevonni. Vannak olyan alvállalkozóink, akik hatalmas multis megrendelést azért mondtak le, mert ezt a fajta együttműködést részesítik előnyben.

 

M: Nagyon nehéz volt azt megértetni otthon, hogy számomra nem értéktelenné vált az, amit otthon kapok, csak egészen újra vágyom. Az egész életem megváltozott, amikor elszakadtam. Nagyon fontos és hasznos bárkinek, hogy egy önálló munkahelyi környezetet alakít ki magának. Kell olyan szakasz, amikor magadra vagy utalva. Mivel ezt az egészet mi teremtettük, nagyon büszke is vagyok rá.

Náluk készült az interjú.
Á: Ebben a folyamatban sokat segített, hogy Budapestre költöztetek?

 

P: Sokan azért nem lépik meg, mert félnek, hogy ki mit fog szólni és ha nem sikerül, akkor kinevetik. Ez az, amit egyénenként lehet csak feldolgozni. Erre nincs recept. Az ember vagy elvonul és meglépi, vagy nem. Valaki élete végéig képtelen fejest ugrani a  medencébe. Valakinek elsőre megy. Ez fejben dől el. Fizikailag minden egyes ember képes fejest ugrani. A „csak csináld” elven mentünk.

 

Á: Sok életutat láttatok. Előbb-utóbb ezt az önfelvállalást minden embernek el kell kezdeni? Mindenkinek van lehetősége arra, hogy rálépjen az önfelvállalás útjára?

 

M: Szerintem feltétlenül. Van is egy ilyen mondás. „Nem a gazdagság fogja meghozni a boldogságot, hanem az tud igazán gazdaggá válni, aki maga is boldog.” Ennek nagyon fontos része az, hogy a saját utadat járd. Azt látom, hogy amit csinálunk, az annyi értéket tud adni, hogy én már nem tudnék e nélkül élni. Függővé tesz. Amikor Te döntesz mindenről, amikor az a munkám, hogy a legjobb barátommal dolgozok együtt, akkor érzem, hogy hihetetlen energiát ad. Nem is szeretem a munka kifejezést, mert a „szenvedés” szláv kifejezésből ered. Én azt szoktam mondani, hogy nekünk karrierünk van. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a saját utunkat járjuk.

Business and Café

Á: Legutóbb a kolozsvári egyetemen tartottatok előadást. Hogyan tudtok kapcsolódni a fiatalokhoz? Hallgatnak rátok?

 

P: Inkább a hálát látom rajtuk. Örülnek, hogy van egy hely, ahol nyíltan mernek beszélni a pénzről. Mert azért mindenki a pénzre gondol és a pénzért dolgozik, azért tanul. Nagyon tetszik nekik, hogy mi erről beszélünk és értékes példákat hozunk. Emellett nagyon jó emberi kapcsolat alakult ki a követőinkkel. Igyekeznek velünk kapcsolatban lenni, bizalommal fordulnak hozzánk. Nagyon sok levelet kapunk. Sokszor egészen mély tartalommal. Ez egy fajta felelősség is, amihez fel kellett nőni. Súlya van annak, amit mondunk, mert hallgatnak ránk.

 

Á: Mi kell ahhoz, hogy az ember bele tudjon állni a felelősségvállalásba? Mi kell ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni, hogy felelősségünk van abban, ami a környezetünkben történik?

 

M: Megint visszakapcsolnék az értékrendhez. Mi azt kommunikáljuk, hogy mindenki lehet boldog, mindenki kereshet sok pénzt, mindenki élheti az álmait. Nem kell külföldre menned ahhoz, hogy boldogulj. Csináld azt, amit szeretsz és az mindennél jobb lesz a számodra. Ez egy hálás téma, mert a fiatalok ezt is akarják hallani. Aki el is kezd tenni azért, hogy az álma megvalósuljon, annak pedig határozott és érdemi segítséget tudunk nyújtani. Akik csak nézik az utat, de még nem léptek rá, annak is próbáljuk közvetíteni, amit én is sokáig halogattam. Én is tudtam, hogy mit szeretnék csinálni csak nem tettem semmit. Emiatt én például határozott és személyes küldetésemnek tekintem, hogy rávegyem azokat az embereket, akik már tudják, hogy mit akarnak, de még nem csinálják, hogy csinálják. Nyilván mi is rengeteget fejlődtünk emberileg. Én például sokkal pozitívabb ember lettem az elmúlt 4 évben. Nyilván ez azért van, mert napi 24 órában pozitívan, konstruktívan, előrelátóan gondolkozunk.

Egy olyan hihetetlen önismereti, önfejlődési folyamaton megyünk keresztül, hogy azon keresztül nem nehéz lelkesen kommunikálni, mert állati lelkesek vagyunk.

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Kelet és Nyugat találkozik

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám

Kövesdi Krisztina interjú II. rész

Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást kapok, maláriás leszek, ellopják a cuccomat, megkéselnek az utcán. Mindezt úgy, hogy egy évet már éltem Ázsiában.  Meglepett.

 

K: Éltél már egy évet Ázsiában, ahol felállítottad az elhárító mechnanizmusaidat. Aztán visszamentél úgy, hogy nem volt körülötted védelmi háló. És Ázsia ezt tudja. Ezért minden, amitől félsz, meg fog veled történni, az összes félelmed valóra fog válni. És van még egy titok: minél nagyobbak az elvárásaid, hogy minek kellene történni, annál durvább események történnek meg. Ha el tudsz úgy indulni, hogy itt büdös van, mocsok van, hogy semmi nem úgy lesz, ahogyan elterveztem és ezt belül el tudod fogadni, akkor is megtörténnek ezek a dolgok, de nem ilyen erőteljesen. Nem mindegy, hogy ami megtörténik, az milyen erővel történik meg. A hozzáállás nagyon sokat tud segíteni. Ázsiába úgy kell menni, hogy bármi megtörténhet. Nincs olyan, hogy tudom, hogyan jutok el innen oda. Eljutni valahova művészet. Történt velünk most egy eset a Fülöp-szigeteken. A csoportnak tíz személyes buszt béreltünk, mi Balázzsal külön autóval mentünk. Alig fértek be a csomagok, zsúfoltság volt, és képzeld el, a sofőr felvett még két embert. Egy hatórás útra. Ez itthon annyira elképzelhetetlen. Tele van a busz, de neki nincs még tele, mert arra a fél ülésre még két embert le lehet ültetni. A többiek megőrültek ettől a helyzettől. Este aztán sokat beszéltünk arról, hogy kinek mit jelentett ez a helyzet. Azért ez egy elviselhetetlen állapot. Zötykölődsz, meleged van, nekik más szaguk van mint neked. A körülmények egyből nem olyanok, mint amit elképzeltél. Teljesen kikészültek. Én meg ott röhögtem. Nem lehet elvárásokkal odamenni.

A Lélek szél – zárt térben nem tud fújni
Török Csaba

Á: Mi a fő különbség az ázsiai és a magyar élet között?  

 

K:  Mi itt egy individuális társadalomban élünk. Itt az egyén boldogulása a fontos. Az, hogy az egyén milyen módon tagozódik be a környezetébe, hogyan küzd meg a mindennapokban, hogyan intézi a hétköznapi dolgait. Itthon minél inkább individuum valaki, annál jobban mennek a dolgai. Közösségekről nem is nagyon tudunk beszélni, mert társadalmi szinten egy individualizációs folyamatban vagyunk benne. Emiatt van ilyen kevés közösségi kezdeményezés. Ázsia egy közösségi társadalom. Az ő alaptézisük, hogy ami velem történik, az veled is. Ami veled történik, az velem is. Egyszerűen nincsenek különbségek az egyének között. A csoport, közösség boldogulása fontosabb, mint a saját egyéni történeteik. Ezért veszi fel a mi sofőrünk a másik két filippínót, akiknek el kell jutni Port Bartonból Puerto Princesaba. Neki a közösség sokkal fontosabb, mint az, hogy megkapja a fizetségét azért az útért. Érted? Itthon ilyen nem fordulhat elő. Itt van egy megbeszélt dolog és el kell juttatni a turistákat innen oda. Ehhez tartja magát. Ez nagyon nem ugyanaz. És ezért élmény megfürdeni abban, hogy van közösség. Akkora igényünk van rá ebben a hatalmas nagy individualizációban. Olyan nagy igényünk van a közösségre, hogy be sem merik ismerni maguknak az emberek.

Á: Egyesült Bennetek a Kelet és a Nyugat?

K: Bennem igen.

Az a bizonyos bolt Hanoiban.

Á: A remény szó jutott eszembe. Reménnyel telve megyünk el keletre, hogy megtaláljunk valami lelkiséget, ami nem tudunk itt megélni, vagy nem találunk, mert érezzük, hogy ennél valami mélyebbre vágyunk. Hanoiban éltem meg egy különleges dolgot. Egy bolt előtt álltam, ahol egy nő képeket árult. Ez a bolt egy családi vállalkozás, a nő és a férje üzemelteti.  Nagyon fiatalok. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy él benne a remény, hogy egyszer tanulhat ő is úgy, ahogy nekünk lehetőségünk van rá. Mintha ez a két földrész arra vágyna, hogy megtalálja egymást.

 

“Én hiszek abban, hogy ez a két lelkiség egymásra vágyik.”
K.K.

K: Én hiszek abban, hogy ez a két lelkiség egymásra vágyik. Ez nem úgy működik, hogy itt jobb vagy ott jobb. Mind a két helyen van valami, ami a másik két helyen nincs. Ebből a hiányból  születik az, hogy ők ide vágynak, mi meg oda vágyunk. Az én hitem szerint nem véletlenül születünk arra a helyre, ahova születtünk. A hiány, amiért odamegyek adott az életemben, dolgom van vele. Hálát adok, hogy ilyen nagyszerű az életem, hogy én elmehetek oda, hogy megmerítkezhetem. Aztán mindazt, amit az a környezet ad, az a lelkiség, ami ott van, abból feltöltekezem és hazahozom. A következő kérdés, hogy itthon mit tudok vele kezdeni, hogyan tudom kibontani, és hogy tudom odaadni másoknak. Nekem nem az a dolgom, hogy odamenjek és ott éljek, bár a bé tervem az. Manilában bármikor tudnék élni, de remélem, nem lesz szükségem a bé tervemre. A lényeg az utazásban, a megmerítkezésben, hogy mindazt, ami ott van, azt hogy hozom el ide. Hogyan adom oda azoknak az embereknek, akiknek nem adatik meg, hogy eljussanak ebbe a lelkiségbe. Abban is hiszek, hogy az utazásaimat annak is köszönhetem, amit eddig lelkileg megdolgoztam. Sok olyan ember van, akik olyan egzisztenciális háttérrel rendelkeznek, hogy bármikor elutazhatnak bárhová. Nekem ez adatott meg. Mégis, a munkámon keresztül, ahogyan azt végzem, ahogyan magammal foglalkozok, ahogy az életemet élem, megteremtődik a lehetőségem rá. Számomra ez fontos összefüggés, és ennek felismeréséből fakad egy küldetéstudat is.

Nem csak önmagamért, az önmagam jósorsáért megyek el, hanem azért, hogy átadjam, megosszam másokkal mindazt, amit ott találok, amit magamba fogadok. Ez nagy felelősség.

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Az út fontossága

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a Távol-Keletre és hogyan vált valóra egy kilenc éve dédelgetett álom. Interjú I.rész.

Á: A hangulat kedvéért a Haveli indiai étteremben ülünk. Az illatok, érzetek, fények olyanok, mintha nem is Budapesten lennénk, hanem újra Ázsiában. Ismerős neked ez az érzés?

K: Nagyon. Azért járok ide, hogy abba a hangulatban, ami ott átjár, abba a lelkiállapotba, amibe ott belekerülök, abban megmerítkezhessek itthon is. Nem elég csak a fényképeket nézegetni. A környezetbe is bele kell az embernek engednie magát. Nagyon sokat számít a környezet.

Á: Az elmúlt években Thaiföldre jártatok. Miért választottad most mégis a Fülöp-szigeteket?

K: Az, hogy eljutottam a Fülöp-szigetekre, már 2oo9 óta készült. 2oo9-ben az Eupolisz meghirdette a Fülöp-szigeteki útját. Nagyon-nagyon megfogott, de anyagilag ekkor teljesen elérhetetlen volt számomra. Hogy mégis eljutottam a szigetekre, egy rendkívül fontos belső út eredménye. Mielőtt először voltam Thaiföldön, élt bennem egy kép a trópusi tengerpartról. Látjuk a képernyővédőket, az utazós blogokat, és van egy elképzelésünk arról, milyen lehet egy trópusi tengerpart. Mindenről van egy ilyen képünk az életben. Odaérkeztünk,  és az első találkozásom a tengerrel nagyon fájdalmas volt. Aki járt már Phi Phi-n az tudja, hogy Phi Phi keleti fele, ami a földrész felé néz, az apálykor katasztrofális látvány. Visszavonul a víz, mindenhol kövek vannak és minden, amit elképzeltél, az ott nincsen. Na ez volt a legelső találkozásom a trópusi tengerrel. Ott álltam a tengerparton és zokogtam. Annyira nagy csalódás volt, hogy ez nem az, amire vágytam, amit kerestem. Nyilván estére már dagály volt, szebb volt, átvittek a sziget túloldalára. Na azért az ott már hasonlított, tele volt turistával, de az sem az volt, amit megálmodtam. Most már utólag tudom, hogy az összes utazásomban ezeket a bennem élő képeket kerestem. Él bennem egy kép valahonnan, hogy ez milyen lehet, van bennem egy vágy valamire, és mindenhol ezt kerestem.

Kriszti nem erről álmodott…

Koh Phi Phi apálykor

Kép: ourglobaltrek.com

Idén tudtam, hogy Thaiföldtől tovább akarok menni. Aztán a Facebookon megjelent egy interjú egy magyar sráccal, Cserkúthy Balázzsal. Ő a Fülöp-szigeteken él és nagyon szeretné megmutatni a magyaroknak, hogy mennyire fantasztikus és természet közeli ez a hely. Írtam neki és két nap alatt leszerveztük, hogy megyek és viszek magammal 1o embert. Balázsról mesélek még egy történetet: körülbelül 18o közös ismerősünk van Facebookon, azaz mi ketten akár kapcsolatban is lehettünk volna, már réges-régen találkozhattunk volna. Azon röhögtünk, hogy nekünk a Fülöp-szigeteken kellett találkoznunk. Ebben micsoda sors van! Micsoda karma van ebben, hogy itthon ez a találkozás nem jöhetett létre! A világ egy másik pontján találkoztunk. Sok ilyen történetem, sok ilyen barátom van még. Például, akikkel Dél-Koreában találkoztam, és azóta is a barátaim. Itthon lehetetlen lett volna a találkozás, mert teljesen más körökben mozgunk.

Az utazás volt az, ami összekapcsolta a sorsunkat. Szerintem ez nagyon fontos.

Szóval, jött Balázs és most elmentem a Fülöp-szigetekre, ahova 2009 óta vágytam. Gondolj bele, kilenc év telt el, mire ez megvalósult! És az utazás harmadik napján, szakadó esőben ott álltam, azon a tengerparton, amit én megálmodtam. Pontosan úgy nézett ki, mint amilyen kép élt bennem erről. Akkor, ott azért zokogtam, mert azt éreztem, hogy megvan. Hogy igen, ez az, mindig erre vágytam. Ennek szerintem nagyon nagy üzenete van. A bennünk élő képeket, amiket megálmodunk, amire vágyunk, nem szabad feladni. Nem szabad megalkudni. Minden utam nagyon sokat adott. És egyszer csak tanúja vagyok az álmom beteljesülésének. Képzeld el! Nincs turista körülöttünk, csak mi, tízen, hosszú kilométerekre a pálmafák, a fehér homok és a hullámzó tenger.

Ez már viszont az a tengerpart.
Kriszti videója

Á: Ez volt az, amit kerestél. Ez után az élmény után hogyan viszonyulsz az ezt megelőző utazásokhoz, tengerpartokhoz?

K: Ahhoz, hogy ez így beteljesüljön, nem lehetett volna kihagyni egyetlen utazást sem. Az a tapasztalatom, hogy aki rögtön eljut ide, az nem tudja az hosszú távon megtartani az élményt. Mert a szenvedésre és a fájdalomra vagyunk szocializálva. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de ha azonnal túl jó, azt a lélek nem bírja elviselni. Nagyon nagy váltás, nagyon nagy trauma. Minden egyes tengerpart, minden egyes utazás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ezt most megtapasztaljam és ilyen mélyen meg tudjam élni.

Á: Miből fakad ez a tudati, érzelmi korlátoltságunk? Miért kell ezeken végig mennünk? Miért nem bírjuk befogadni azt, hogy most minden jó? Személyes tapasztalatot tudok mondani. Én csődbe vittem egy céget emiatt. Nem hittem el, hogy ez ennyire jó lehet és tönkretettem. Ez lenne a fejlődésünk útja?

K: Minden élethelyzet a fejlődésről szól. Benne vagyok egy lelkületben, benne vagyok egy lelkiállapotban. Minden lelkiállapot, különböző fejlődési lehetőségeket ad és különböző úton lehet ezekből fejlődni. Abban teljesen szabad vagyok, hogy hogyan fejlődöm meg ezeket a lelkiállapotokat. Abban viszont nem, hogy mit bírok el. Van egy indián történet.  „Felveszi az indiánt a nyugati ember. Hová megy bátyám, kérdi tőle. A városba, válaszolja az indián. Akkor elviszem. Ne vigyen el, fiam. De, elviszem. Úgy is lesz. Az öreg indián kiszáll az autóból a városban, és leül az út szélére. Megjöttünk, bátyám, miért nem megy a dolgára, kérdi tőle a segítője. Fiam, be kell várnom a lelkemet.”

Eljuthatunk gyorsan A-ból B-be, de a belső utat nem spórolhatjuk meg. Gyorsíthatunk rajta, de a lelkünknek idő kell. A különböző pszichoterápiás technikák a gyorsítók. De hiába gyorsítasz, az érzelmi feldolgozásnak, az érzelmi fejlődésnek akkor is van egy útja, egy folyamata, amit végig kell járni. Erre van egy mondatom: A lélek nagyon lassan mozdul. Nagyon-nagyon lassú a lelki életnek a mozdulása, de megéri végigmenni az úton. Úgyhogy ezért.

Kövesdi Krisztina

hellingerszemleletben.hu

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...