A Kávéról új megvilágításban
A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor.
Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet.
Így éltük együtt az életünket a fekete folyadékba zárt koffeinnel 2020-ig, aztán jött a Nagyböjt.
Az elmúlt 1 évben kezdtem észrevenni, hogy az íz, az élvezet, a hangulat, egy találkozó keretét adó szimbólum helyett már csak a pörgetés és bizsergés az, ami miatt fogyasztom.
Éppen az éves nagyböjt kezdete közeledett. Eldöntöttem, hogy a húsmentes életmód mellé (amit a fenntarthatóság iránti elkötelezettségembők kifolyólag döntöttem el és emiatt nem volt nagy áldozat tovább vinni, hisz a mindennapjaim része), hozzácsapom a kávét is.
3 napig “józan voltam”, aztán azért csak találtam kiskaput a fekete tea, zöld tea és egyéb enyhébb csábítók között. A kávé utáni érzést viszont semmi sem pótolta.
Soha életemben nem fogyasztottam semmillyen drogot, így összehasonlítási alapként csak a kávé előtt és után érzését tudtam viszonítási pontként felfogni.
A még bennem csörgedező koffein aztán szépen lassan kezdett teljesen kitisztulni a testemből. Megjelentek egyes igen meglepő jelek.
Egyre jobban és mélyebben aludtam, sztoikus nyugalommal fogadtam a váratlan helyzeteket és kevesebb édességet kívántam.
Két hét abszinencia után már elég tisztának véltem magam ahhoz, hogy elkezdjem szemlélni a megéléseimet, hangulatomat és összességében a valódi motivációimat a kávé fogyasztásom kapcsán.
Jöttek is a kérdések:
– Mi történt az elmúlt pár évben, hogy már csak azért ittam, hogy pörögjek, hogy feldobjon, hogy energikasnak és mindenre késznek érezzem magam tőle?
– Tényleg ez vagyok én, vagy ezt csak láttatni akarom magammal?
– Ki irányít valójában? És ha nem Én, akkor mit akarok vele feledtetni?
Még éppen csak kezdtem belejönni…
Olyan út volt ez, mint Vasco de Gama és a többi portugál felfedező útjai Afrika nyugati partjai mentén, ahogy egyre délebbre hatoltak, nem tudva, vajon egyszer eljutnak-e India mesés kincseihez. Tele meglepő felfedezésekkel és egy saját Jóreménység fokával (amit II. János portugál király nevezett el így, miután Bartolome Dias felfedezte 1488-ban).
Ilyen és ehhez hasonló kérdések öntöttek el:
- Lehetek fáradt, megengedhetem magamnak a fáradtságot?
- Folyamatosan maximumon kell pörögnöm és teljesítenem?
- Mi van, ha tényleg túlvállaltam magam és nem bírom a tempót?
- Hová lett a természetes belső motivációm, amit most a kávé helyettesít?
- Miért lesz lényegesen jobb kedvem attól, hogy kávét iszok?
- Miért kényszerítem bele magamat érzelmi túlfűtöttségbe? Miért van szükségem erre a működési mechanizmusra?
Kristin Neff: Együttérzés Önmagunkkal című könyvét olvasva (így lett ez a könyv azóta a Jóreménység fokának szimbóluma) kezdtem felfedezni a válaszokat a kérdéseimre. Hogy tudniillik túl sokat várok el magamtól. Hajtom magam a maximalizmus felé, amit sosem tudok elérni. Ennek következtében nem megengedhető, hogy fáradt, motiválatlan és néha igen, elég nyúzott arc legyek. Mind fizikailag, mind érzelmileg a topon kell lennem.
Hogy lemondok-e teljesen a kávéról? Tuti nem! Az viszont biztos, hogy ezentúl felteszem magamnak a kérdést: Ezt az shotot miért iszom?
Természetesen nem gondolom, hogy ezek univerzális igazságok lennének, mint ahogy kevés dolog az.
Az viszont meglepett, hogy a tudatosságnak milyen aspektusai lehetnek, amikre eddig fel sem figyeltem.
Persze azt is mondják, hogy mindent túlgondolok…
Megpróbáltattam és meghajoltam
Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...
Szembenézésről és önfelvállalásról
Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk. A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...
Világmegváltás 2.0
Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...
