Kelet és Nyugat találkozik

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám

Kövesdi Krisztina interjú II. rész

Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást kapok, maláriás leszek, ellopják a cuccomat, megkéselnek az utcán. Mindezt úgy, hogy egy évet már éltem Ázsiában.  Meglepett.

 

K: Éltél már egy évet Ázsiában, ahol felállítottad az elhárító mechnanizmusaidat. Aztán visszamentél úgy, hogy nem volt körülötted védelmi háló. És Ázsia ezt tudja. Ezért minden, amitől félsz, meg fog veled történni, az összes félelmed valóra fog válni. És van még egy titok: minél nagyobbak az elvárásaid, hogy minek kellene történni, annál durvább események történnek meg. Ha el tudsz úgy indulni, hogy itt büdös van, mocsok van, hogy semmi nem úgy lesz, ahogyan elterveztem és ezt belül el tudod fogadni, akkor is megtörténnek ezek a dolgok, de nem ilyen erőteljesen. Nem mindegy, hogy ami megtörténik, az milyen erővel történik meg. A hozzáállás nagyon sokat tud segíteni. Ázsiába úgy kell menni, hogy bármi megtörténhet. Nincs olyan, hogy tudom, hogyan jutok el innen oda. Eljutni valahova művészet. Történt velünk most egy eset a Fülöp-szigeteken. A csoportnak tíz személyes buszt béreltünk, mi Balázzsal külön autóval mentünk. Alig fértek be a csomagok, zsúfoltság volt, és képzeld el, a sofőr felvett még két embert. Egy hatórás útra. Ez itthon annyira elképzelhetetlen. Tele van a busz, de neki nincs még tele, mert arra a fél ülésre még két embert le lehet ültetni. A többiek megőrültek ettől a helyzettől. Este aztán sokat beszéltünk arról, hogy kinek mit jelentett ez a helyzet. Azért ez egy elviselhetetlen állapot. Zötykölődsz, meleged van, nekik más szaguk van mint neked. A körülmények egyből nem olyanok, mint amit elképzeltél. Teljesen kikészültek. Én meg ott röhögtem. Nem lehet elvárásokkal odamenni.

A Lélek szél – zárt térben nem tud fújni
Török Csaba

Á: Mi a fő különbség az ázsiai és a magyar élet között?  

 

K:  Mi itt egy individuális társadalomban élünk. Itt az egyén boldogulása a fontos. Az, hogy az egyén milyen módon tagozódik be a környezetébe, hogyan küzd meg a mindennapokban, hogyan intézi a hétköznapi dolgait. Itthon minél inkább individuum valaki, annál jobban mennek a dolgai. Közösségekről nem is nagyon tudunk beszélni, mert társadalmi szinten egy individualizációs folyamatban vagyunk benne. Emiatt van ilyen kevés közösségi kezdeményezés. Ázsia egy közösségi társadalom. Az ő alaptézisük, hogy ami velem történik, az veled is. Ami veled történik, az velem is. Egyszerűen nincsenek különbségek az egyének között. A csoport, közösség boldogulása fontosabb, mint a saját egyéni történeteik. Ezért veszi fel a mi sofőrünk a másik két filippínót, akiknek el kell jutni Port Bartonból Puerto Princesaba. Neki a közösség sokkal fontosabb, mint az, hogy megkapja a fizetségét azért az útért. Érted? Itthon ilyen nem fordulhat elő. Itt van egy megbeszélt dolog és el kell juttatni a turistákat innen oda. Ehhez tartja magát. Ez nagyon nem ugyanaz. És ezért élmény megfürdeni abban, hogy van közösség. Akkora igényünk van rá ebben a hatalmas nagy individualizációban. Olyan nagy igényünk van a közösségre, hogy be sem merik ismerni maguknak az emberek.

Á: Egyesült Bennetek a Kelet és a Nyugat?

K: Bennem igen.

Az a bizonyos bolt Hanoiban.

Á: A remény szó jutott eszembe. Reménnyel telve megyünk el keletre, hogy megtaláljunk valami lelkiséget, ami nem tudunk itt megélni, vagy nem találunk, mert érezzük, hogy ennél valami mélyebbre vágyunk. Hanoiban éltem meg egy különleges dolgot. Egy bolt előtt álltam, ahol egy nő képeket árult. Ez a bolt egy családi vállalkozás, a nő és a férje üzemelteti.  Nagyon fiatalok. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy él benne a remény, hogy egyszer tanulhat ő is úgy, ahogy nekünk lehetőségünk van rá. Mintha ez a két földrész arra vágyna, hogy megtalálja egymást.

 

“Én hiszek abban, hogy ez a két lelkiség egymásra vágyik.”
K.K.

K: Én hiszek abban, hogy ez a két lelkiség egymásra vágyik. Ez nem úgy működik, hogy itt jobb vagy ott jobb. Mind a két helyen van valami, ami a másik két helyen nincs. Ebből a hiányból  születik az, hogy ők ide vágynak, mi meg oda vágyunk. Az én hitem szerint nem véletlenül születünk arra a helyre, ahova születtünk. A hiány, amiért odamegyek adott az életemben, dolgom van vele. Hálát adok, hogy ilyen nagyszerű az életem, hogy én elmehetek oda, hogy megmerítkezhetem. Aztán mindazt, amit az a környezet ad, az a lelkiség, ami ott van, abból feltöltekezem és hazahozom. A következő kérdés, hogy itthon mit tudok vele kezdeni, hogyan tudom kibontani, és hogy tudom odaadni másoknak. Nekem nem az a dolgom, hogy odamenjek és ott éljek, bár a bé tervem az. Manilában bármikor tudnék élni, de remélem, nem lesz szükségem a bé tervemre. A lényeg az utazásban, a megmerítkezésben, hogy mindazt, ami ott van, azt hogy hozom el ide. Hogyan adom oda azoknak az embereknek, akiknek nem adatik meg, hogy eljussanak ebbe a lelkiségbe. Abban is hiszek, hogy az utazásaimat annak is köszönhetem, amit eddig lelkileg megdolgoztam. Sok olyan ember van, akik olyan egzisztenciális háttérrel rendelkeznek, hogy bármikor elutazhatnak bárhová. Nekem ez adatott meg. Mégis, a munkámon keresztül, ahogyan azt végzem, ahogyan magammal foglalkozok, ahogy az életemet élem, megteremtődik a lehetőségem rá. Számomra ez fontos összefüggés, és ennek felismeréséből fakad egy küldetéstudat is.

Nem csak önmagamért, az önmagam jósorsáért megyek el, hanem azért, hogy átadjam, megosszam másokkal mindazt, amit ott találok, amit magamba fogadok. Ez nagy felelősség.

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Az út fontossága

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a Távol-Keletre és hogyan vált valóra egy kilenc éve dédelgetett álom. Interjú I.rész.

Á: A hangulat kedvéért a Haveli indiai étteremben ülünk. Az illatok, érzetek, fények olyanok, mintha nem is Budapesten lennénk, hanem újra Ázsiában. Ismerős neked ez az érzés?

K: Nagyon. Azért járok ide, hogy abba a hangulatban, ami ott átjár, abba a lelkiállapotba, amibe ott belekerülök, abban megmerítkezhessek itthon is. Nem elég csak a fényképeket nézegetni. A környezetbe is bele kell az embernek engednie magát. Nagyon sokat számít a környezet.

Á: Az elmúlt években Thaiföldre jártatok. Miért választottad most mégis a Fülöp-szigeteket?

K: Az, hogy eljutottam a Fülöp-szigetekre, már 2oo9 óta készült. 2oo9-ben az Eupolisz meghirdette a Fülöp-szigeteki útját. Nagyon-nagyon megfogott, de anyagilag ekkor teljesen elérhetetlen volt számomra. Hogy mégis eljutottam a szigetekre, egy rendkívül fontos belső út eredménye. Mielőtt először voltam Thaiföldön, élt bennem egy kép a trópusi tengerpartról. Látjuk a képernyővédőket, az utazós blogokat, és van egy elképzelésünk arról, milyen lehet egy trópusi tengerpart. Mindenről van egy ilyen képünk az életben. Odaérkeztünk,  és az első találkozásom a tengerrel nagyon fájdalmas volt. Aki járt már Phi Phi-n az tudja, hogy Phi Phi keleti fele, ami a földrész felé néz, az apálykor katasztrofális látvány. Visszavonul a víz, mindenhol kövek vannak és minden, amit elképzeltél, az ott nincsen. Na ez volt a legelső találkozásom a trópusi tengerrel. Ott álltam a tengerparton és zokogtam. Annyira nagy csalódás volt, hogy ez nem az, amire vágytam, amit kerestem. Nyilván estére már dagály volt, szebb volt, átvittek a sziget túloldalára. Na azért az ott már hasonlított, tele volt turistával, de az sem az volt, amit megálmodtam. Most már utólag tudom, hogy az összes utazásomban ezeket a bennem élő képeket kerestem. Él bennem egy kép valahonnan, hogy ez milyen lehet, van bennem egy vágy valamire, és mindenhol ezt kerestem.

Kriszti nem erről álmodott…

Koh Phi Phi apálykor

Kép: ourglobaltrek.com

Idén tudtam, hogy Thaiföldtől tovább akarok menni. Aztán a Facebookon megjelent egy interjú egy magyar sráccal, Cserkúthy Balázzsal. Ő a Fülöp-szigeteken él és nagyon szeretné megmutatni a magyaroknak, hogy mennyire fantasztikus és természet közeli ez a hely. Írtam neki és két nap alatt leszerveztük, hogy megyek és viszek magammal 1o embert. Balázsról mesélek még egy történetet: körülbelül 18o közös ismerősünk van Facebookon, azaz mi ketten akár kapcsolatban is lehettünk volna, már réges-régen találkozhattunk volna. Azon röhögtünk, hogy nekünk a Fülöp-szigeteken kellett találkoznunk. Ebben micsoda sors van! Micsoda karma van ebben, hogy itthon ez a találkozás nem jöhetett létre! A világ egy másik pontján találkoztunk. Sok ilyen történetem, sok ilyen barátom van még. Például, akikkel Dél-Koreában találkoztam, és azóta is a barátaim. Itthon lehetetlen lett volna a találkozás, mert teljesen más körökben mozgunk.

Az utazás volt az, ami összekapcsolta a sorsunkat. Szerintem ez nagyon fontos.

Szóval, jött Balázs és most elmentem a Fülöp-szigetekre, ahova 2009 óta vágytam. Gondolj bele, kilenc év telt el, mire ez megvalósult! És az utazás harmadik napján, szakadó esőben ott álltam, azon a tengerparton, amit én megálmodtam. Pontosan úgy nézett ki, mint amilyen kép élt bennem erről. Akkor, ott azért zokogtam, mert azt éreztem, hogy megvan. Hogy igen, ez az, mindig erre vágytam. Ennek szerintem nagyon nagy üzenete van. A bennünk élő képeket, amiket megálmodunk, amire vágyunk, nem szabad feladni. Nem szabad megalkudni. Minden utam nagyon sokat adott. És egyszer csak tanúja vagyok az álmom beteljesülésének. Képzeld el! Nincs turista körülöttünk, csak mi, tízen, hosszú kilométerekre a pálmafák, a fehér homok és a hullámzó tenger.

Ez már viszont az a tengerpart.
Kriszti videója

Á: Ez volt az, amit kerestél. Ez után az élmény után hogyan viszonyulsz az ezt megelőző utazásokhoz, tengerpartokhoz?

K: Ahhoz, hogy ez így beteljesüljön, nem lehetett volna kihagyni egyetlen utazást sem. Az a tapasztalatom, hogy aki rögtön eljut ide, az nem tudja az hosszú távon megtartani az élményt. Mert a szenvedésre és a fájdalomra vagyunk szocializálva. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de ha azonnal túl jó, azt a lélek nem bírja elviselni. Nagyon nagy váltás, nagyon nagy trauma. Minden egyes tengerpart, minden egyes utazás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ezt most megtapasztaljam és ilyen mélyen meg tudjam élni.

Á: Miből fakad ez a tudati, érzelmi korlátoltságunk? Miért kell ezeken végig mennünk? Miért nem bírjuk befogadni azt, hogy most minden jó? Személyes tapasztalatot tudok mondani. Én csődbe vittem egy céget emiatt. Nem hittem el, hogy ez ennyire jó lehet és tönkretettem. Ez lenne a fejlődésünk útja?

K: Minden élethelyzet a fejlődésről szól. Benne vagyok egy lelkületben, benne vagyok egy lelkiállapotban. Minden lelkiállapot, különböző fejlődési lehetőségeket ad és különböző úton lehet ezekből fejlődni. Abban teljesen szabad vagyok, hogy hogyan fejlődöm meg ezeket a lelkiállapotokat. Abban viszont nem, hogy mit bírok el. Van egy indián történet.  „Felveszi az indiánt a nyugati ember. Hová megy bátyám, kérdi tőle. A városba, válaszolja az indián. Akkor elviszem. Ne vigyen el, fiam. De, elviszem. Úgy is lesz. Az öreg indián kiszáll az autóból a városban, és leül az út szélére. Megjöttünk, bátyám, miért nem megy a dolgára, kérdi tőle a segítője. Fiam, be kell várnom a lelkemet.”

Eljuthatunk gyorsan A-ból B-be, de a belső utat nem spórolhatjuk meg. Gyorsíthatunk rajta, de a lelkünknek idő kell. A különböző pszichoterápiás technikák a gyorsítók. De hiába gyorsítasz, az érzelmi feldolgozásnak, az érzelmi fejlődésnek akkor is van egy útja, egy folyamata, amit végig kell járni. Erre van egy mondatom: A lélek nagyon lassan mozdul. Nagyon-nagyon lassú a lelki életnek a mozdulása, de megéri végigmenni az úton. Úgyhogy ezért.

Kövesdi Krisztina

hellingerszemleletben.hu

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is. 

 

Az eredet

Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden jutott eszembe. Éltem a középiskolai életet. Én voltam a leginkább meglepődve, amikor az élet úgy hozta, hogy lehetőségem adódott kipróbálni magam modellként. Akkori tudatosságom minden elérhető szeletét összeszedtem és négy óra gondolkodás után, belevágtam.

Peking

kép: Pixabay

Az első képek elkészülte után két héttel jött a következő lépés. Egy válogatás, majd megkeresés Milánóba. A döntés újra megszületett és az érettségi felkészülést már kintről folytattam, miközben belekerültem a divatipar közepébe. Iszonyatos lelki kihívás volt. Visszatekintve a napnál is világosabb volt, hogy mennyi rejtett feszültség, frusztráció és bizonytalanság volt bennem akkoriban. A kajakos múltam érzéketlensége és a középiskola „laza” hangulata fedte be a nyilvánvalót. Érzelmileg teljesen ki vagyok szolgáltatva. Szabad döntésnek éltem meg. A felszínen minden rendben volt. Ám a lelkemben már gyülekeztek az intő jelek.

“A kérdés adott volt: egyetem vagy utazás?”

Ázsiai belépő

4 hónapos milánói tartózkodásom közepén ért a hír, hogy felvettek a Corvinusra, így biztosnak tűnt, hogy merre megy az utam tovább. Ám két héttel az egyetem megkezdése után sorra jöttek az ajánlatok Ázsiából. Több nagyvárosból is jeleztek, hogy szívesen szerződnének és kivinnének ügynökségek. A kérdés adott volt: Egyetem vagy utazás? Másnap a tanulmányi osztályon kezdtem és a két féléves halasztásomat intéztem. Készültem az útra. Tettekben igen, lélekben annál kevésbé. Az elválás első nagy sokkját is átéltem a családommal és egy nappal később Pekingben landoltam. A város, a sorozatos új élmények beszippantottak. Annyi minden volt, ami elvonta a figyelmemet, hogy észre sem vettem a magányomat. Most már látom, hogy akkor éltem meg először a kapcsolódási problémáimat tudatosan és indítottak el valamit. Közben megismertem lakótársként azóta is egyik legjobb barátomat, Ráchelt. Peking egyszerű volt: Válogatások, munkák, sport, bulik.

Bangkok

Folyton új emberek, a világ minden tájáról érkezett modellek és a helyiek egyvelege. Nem is kellett más fiatalként, az ébredésem előtt pár évvel. Teltek a hónapok és elérkezett az ideje a következő állomásnak. Pekingben némi elzártságban éltünk, nem voltunk szerves részei a városnak. A pekingi téli hidegek után Bangkok maga volt a paradicsom. Mindent lehetett, és mindenre lehetőségünk is volt. Mindenki annyit vett ki belőle, amennyit szeretett volna.

Ott álltam az első napom estéjének első buliján és akkor ismertem meg őt. Thai volt, az előítéletekkel szemben Nő. Sokat mozgott a modellek között. Azt mondta Mayanak hívják. A törzshelyként fenntartott étteremben is megfordult. Vicces volt, kedves és jól kijött mindenkivel. Köztünk bensőségesebb lett a viszony. Tudattalanul élt bennem a honvágy, szeretethiány és egy biztos kapaszkodót láttam benne. Úgy tűnt Ő is így van ezzel. Két lélek kereste a kapaszkodót. Az első két és fél hónapban látszólag minden rendben ment. Majd megkérdezte, nem költöznék-e hozzá. Jó ötletnek tűnt, így belementem. Emellett akkor már tudtam, hogy a modellkedés nem lesz elég, az egyetemet nem akarom kihagyni. Szeptemberben mindenképpen elkezdtem. Már április volt, amikor valamire figyelmes lettem. Nem akarja megmutatni a személyiét. 

Ki is Ő valójában? Ki vagyok én?

Máig meghökkent és megvisel, hogy mennyire nem láttam tisztán. Nem vettem észre azt, hogy lesodródtam a helyes útról. Kiléptem a családi háttér adta keretből és nem tudtam irányítani a sorsom alakulását. Kiengedtem a kezemből a kontrollt az életem felett. Akkor, abban a helyzetben, a lelkem életveszélyben volt. Hamarosan a fizikai testem is követte.

Egy szerda estén történt. Némileg spiccesen értünk haza. Arról kérdezett, hogy meg akarom-e hosszabbítani a vízumomat. A válaszom egyértelmű volt: hazamegyek és elkezdem az egyetemet. Kikapcs. Teljes őrület vett erőt rajta, amiért így döntöttem. Miután a kiabálásával sem tudott eltéríteni ettől a szándékomtól, kirohant a szobából. Pár másodperccel később egy nyél nélküli kés csupasz pengéjével tért vissza. A következő pillanatok már csak villanások. Egy párnával védtem magam, de elejtettem. Egy felkiáltásra emlékszem: „Ha nem leszel az enyém, más se nézzen Rád!” Az arcom felé vágott, én a kézfejemmel védtem magam. Semmi sem történt. Illetve azt hittem.

A következő képem a falra fröccsenő vér élénk vörös színe. Két ujjam nyílt szét. Taxi, kórház, műtét. Haza. Hozzá. Máshova nem is tudtam menni. Könyörgött, hogy bocsássak meg. Kiszolgáltatott voltam, kába a fájdalomcsillapítóktól. Három héttel a hazarepülésem előtt. Sem jegyem nem volt, sem a szégyentől nem tudtam szabadulni, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Felelősnek mindenki előtt egy görögdinnyét tettem meg. Csak megszaladt a kés, semmi több, mondtam. Bocs, dinnye!

Egy ártatlan dinnye profilból. Fotó: Pixabay
Senkinek nem beszéltem róla, csak csendben a hazautat terveztem. Akkor imádkoztam életemben először. Biztosra veszem, hogy a gondviselés figyelmeztetett. Ez az út nem jó, ne menj rajta tovább! Az utolsó három nap maga volt a váratlan megsegítés, csoda. Minden értékem nála volt. Pénzt kaptam a szerződés végén és egy nagyon kedves magyar lány adott kölcsön. Ebből már futotta repülőjegyre. A repülőhöz úgy engedett ki, hogy két hét és jövök. Csak köszönök a családnak. Az akkori cuccaim fele azóta is nála van. Telefonáltam egy utazási irodába. Az ismeretlen ügyintéző, aki felvette érzett valamit. Éjfélkor indul egy gép, arra foglal jegyet, de fél órám van fizetni átutalással. Végük két órámba telt, mire elintéztem, de Ő megvárta. Zárás után másfél órával még bent ült és várt. Nem kérdezett semmit. Örökké hálás leszek neki érte. Az éjféli gépre Isztambul felé utolsóként szálltam fel, majdnem lekéstem.

 

Egy mély lélegzetvételre futotta. Nem lehet baj. Sikerült. Elindultunk.

Folytatatom az utamat

És elindultam. Azóta is úton vagyok. Azóta vagyok csak igazán úton. A megértés, önismeret útján. Ezt a traumát ma már áldásként élem meg, ami elindított. Az elmúlt évek során, lépésenként, önmagam jobb megismerése által értettem meg mind jobban, hogy mekkora az egyéni felelősségem a boldogulásomban. Azóta is ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Mit tanultam

 

Neheztelek némiképp arra az emberre, aki ezt tette velem. Nem tagadom viszont le a saját felelősségemet. Minden tettemért felelős vagyok. Rajtam múlik, hogy elszenvedője, vagy alakítója vagyok-e az életemnek. Ez a szabadság azonban közösség, önismereti munka és őszinte szembenézés nélkül nem megy.

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...