A Kávéról

A Kávéról

A Kávéról új megvilágításban

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor.

Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet.

Így éltük együtt az életünket a fekete folyadékba zárt koffeinnel 2020-ig, aztán jött a Nagyböjt.

Az elmúlt 1 évben kezdtem észrevenni, hogy az íz, az élvezet, a hangulat, egy találkozó keretét adó szimbólum helyett már csak a pörgetés és bizsergés az, ami miatt fogyasztom.

Éppen az éves nagyböjt kezdete közeledett. Eldöntöttem, hogy a húsmentes életmód mellé (amit a fenntarthatóság iránti elkötelezettségembők kifolyólag döntöttem el és emiatt nem volt nagy áldozat tovább vinni, hisz a mindennapjaim része), hozzácsapom a kávét is.

3 napig “józan voltam”, aztán azért csak találtam kiskaput a fekete tea, zöld tea és egyéb enyhébb csábítók között. A kávé utáni érzést viszont semmi sem pótolta.

Soha életemben nem fogyasztottam semmillyen drogot, így összehasonlítási alapként csak a kávé előtt és után érzését tudtam viszonítási pontként felfogni.

A még bennem csörgedező koffein aztán szépen lassan kezdett teljesen kitisztulni a testemből. Megjelentek egyes igen meglepő jelek.

Egyre jobban és mélyebben aludtam, sztoikus nyugalommal fogadtam a váratlan helyzeteket és kevesebb édességet kívántam.

Két hét abszinencia után már elég tisztának véltem magam ahhoz, hogy elkezdjem szemlélni a megéléseimet, hangulatomat és összességében a valódi motivációimat a kávé fogyasztásom kapcsán.

Jöttek is a kérdések:

– Mi történt az elmúlt pár évben, hogy már csak azért ittam, hogy pörögjek, hogy feldobjon, hogy energikasnak és mindenre késznek érezzem magam tőle?

– Tényleg ez vagyok én, vagy ezt csak láttatni akarom magammal?

– Ki irányít valójában? És ha nem Én, akkor mit akarok vele feledtetni?

Még éppen csak kezdtem belejönni…

Olyan út volt ez, mint Vasco de Gama és a többi portugál felfedező útjai Afrika nyugati partjai mentén, ahogy egyre délebbre hatoltak, nem tudva, vajon egyszer eljutnak-e India mesés kincseihez. Tele meglepő felfedezésekkel és egy saját Jóreménység fokával (amit II. János portugál király nevezett el így, miután Bartolome Dias felfedezte 1488-ban). 

Ilyen és ehhez hasonló kérdések öntöttek el:

  • Lehetek fáradt, megengedhetem magamnak a fáradtságot?
  • Folyamatosan maximumon kell pörögnöm és teljesítenem?
  • Mi van, ha tényleg túlvállaltam magam és nem bírom a tempót?
  • Hová lett a természetes belső motivációm, amit most a kávé helyettesít?
  • Miért lesz lényegesen jobb kedvem attól, hogy kávét iszok?
  • Miért kényszerítem bele magamat érzelmi túlfűtöttségbe? Miért van szükségem erre a működési mechanizmusra? 

Kristin Neff: Együttérzés Önmagunkkal című könyvét olvasva (így lett ez a könyv azóta a Jóreménység fokának szimbóluma) kezdtem felfedezni a válaszokat a kérdéseimre. Hogy tudniillik túl sokat várok el magamtól. Hajtom magam a maximalizmus felé, amit sosem tudok elérni. Ennek következtében nem megengedhető, hogy fáradt, motiválatlan és néha igen, elég nyúzott arc legyek. Mind fizikailag, mind érzelmileg a topon kell lennem.

Hogy lemondok-e teljesen a kávéról? Tuti nem! Az viszont biztos, hogy ezentúl felteszem magamnak a kérdést: Ezt az shotot miért iszom?

Természetesen nem gondolom, hogy ezek univerzális igazságok lennének, mint ahogy kevés dolog az.

Az viszont meglepett, hogy a tudatosságnak milyen aspektusai lehetnek, amikre eddig fel sem figyeltem.

Persze azt is mondják, hogy mindent túlgondolok…

A Kávéról

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Zemplén

2019 November

Helyre - igazítás

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka
Indulás-érkezés: Regéc
Tervezett út: 78 km

Ugyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. 

Az elmúlt hetek és hónapok iszonyatos tempója és sűrűsége után indultunk útnak. Én abban a reményben döntöttem a túra mellett, hogy a fáradtság ellenére beiktathatjuk a szokásos éves elvonulásunkat. Eddig mindig helyre rakott. Irányba állított. Megtörtént. Másképpen és mélyebben, mint az eddigi útjainkon. 

Az első nap reggel 6-kor indultunk fel az erdőbe. Az egész napos út után 4-kor sátrat állítottunk, 5-re pedig már megvacsorázva, hulla fáradtan, készen álltam a teljes kikapcsolásra. Fekszem a sátorban és az orromig sem látok el, olyan mély a sötétség és a csend. 20 perc telik el. Geri 10 perc alatt elalszik, látom, Ő már csak reggel kel majd fel. Kint szélvihar kezdődik, szakadó eső. A fák recsegnek, a tűz percek alatt kialszik, már csak az elhaló füstjét érzem, ahogy néha felénk hordja a szél. Hirtelen betódulnak a gondolatok. Egyedül vagyok, csendben és sötétben. Veszélyes szitu. A fáradtságtól szellemileg védtelen vagyok. Az elmém védekező mechanizmusai felmondják a szolgálatot. Az elfojtások nem működnek tovább. Meg is van az eredménye. 

Hirtelen, szótlanul telítenek el a bizonytalanságaim és a félelmeim. Minden kinti zörej a gondolataimban, valami vad és félelmetes képzeletet szül. Ilyen még nem volt. Nem ennyire. Kétségbeesetten kutatom a megoldást. Zene nincs a telefonomon, ahogyan térerő sem. Olvasni nem tudok. A fejlámpa akksiját ezzel nem lehet meríteni. A végtelen térben, az erdőben vagyok, mégis bezártan, korlátok között. Odabent a fejemben komoly háború dúl.   

 

 

Aztán valahogy órák alatt mégiscsak elfogadom, hogy ez ugyanaz a csend, mint amit a Ciszterci Nővéreknél szoktam megtapasztalni, amikor félévente egyszer elvonulok hozzájuk Kismarosra, a Kolostorba. Csakhogy itt nincs kényelem, meleg, folyóvíz, világítás, templom. Csak a belső templom, ami most sokkal inkább néz ki úgy, mint az út közben felfedezett pálos kolostor romja:

Több info:

http://www.palosepiteszet.hu/kelet-magyarorszag-palos-kolostorai/egy-gotikus-templomrom-a-dobogo-hegy-oldalaban-gonc-boldogasszony-kolostor/

Másnap reggel csendre, 7-8 fokos lehűlésre és hóesésre ébredtünk. Akkor még nem tudtam mit kezdeni az élményekkel. Napok kellettek, hogy elkezdjenek beérni. A félelmek és a természet szelíd ereje viszont kikezdett testileg és lelkileg is. Nyirkos hideg, köd, csontig hatoló dermesztő szél. Tükrözte a lelkem állapotát. A második napon rendhagyó módon félbeszakítottuk az utat és lejöttünk a hegyről. Ennyi most elég volt.

Megéreztem, hogy én is a nagy egész, a teremtett természet része vagyok. Megvan benne a helyem, ami tiszteletre és alázatra int. 

Van valami egészen megdöbbentő abban, ahogy a mindennapok során a város forgatagában ezek az érzések, gondolotak eltompulnak. A lélek sugallatait elviszi a szmog, a város és az élet zaja. Egy sátorban fekve a Zemplén közepén, egy hegy tetején az élet sokkal élesebb. Sokkal elemibb. Milyen hálás vagyok most, amint ezeket a sorokat írom, hogy nekem már nem a létfenntartás a feladatom. Legalábbis nem úgy, ahogy azt hagyományosan értenénk. Megihletett az erdő. Megmutatta, hogy a fizikai síkon túl az élet a lélek, a szellem fejlődéséről, fejlesztéséről, a sugallatok meghallásáról kellene, hogy szóljon. Talán nekünk már ez a feladatunk. Erre születtünk? Megteremthetjük lélekben azt, amit az előttünk élt generációknak fizikai síkon kellett. Hiszem, hogy ez legalább akkora kihívás, mint az Ő feladatuk volt. Máté sorai jutnak eszembe, amikor Jézus ezt mondja a Kísértőnek: 

„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” – Mt, 4:4

Nekem ezt adta a Zemplén. Meghajlottam, de csak meghajlottam. 

 

A Kávéról

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Világmegváltás 2.0

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám kezdeményezése nyomán virágföld készül a felhasznált papírtányérokból. Mégis hogyan? Mi ez a csoda egyáltalán? – naja szóval ez egy cikk rólam és Kriszta barátomról és arról hogy mit is csinálunk a mindennapokban.

 

B.K.: Igen, valójában mi is csodának éljük meg a projektet is és azt is, ami történik velünk. Hiszen gyakorlatilag minden vállalkozás, ami a StyleGroup alatt működik valamilyen jó ügy mentén szerveződik. A Kitchy Design például eddig is a szemétfelhalmozás ellen küzdött, de azt érzékeltük, hogy ezidáig a társadalom viszonylag kis szegmense volt csak nyitott és tudatos erre. Most viszont mintha történt volna a világban egy ráébredés. Végre.

CS.Á.: Hirtelen már nem sikk vagy úri hóbort a környezettudatosság, hanem alap és kötelező. Ahogy egyre többen rajonganak a minőségi gasztronómiáért úgy egyre többen értik azt is, hogy nem szennyezhetjük tovább az életterünket.

Kitchy Design – Wasara
http://www.kitchydesign.com/wasara/

Hogy indultatok? Honnan a kapcsolódásotok és a közös küldetés?

CS.Á.: Ez amolyan barátság volt első látásra. Napokat képesek vagyunk végigbeszélgetni, világmegváltó ötleteken agyalni, közös az érdeklődési körünk, imádunk jókat enni, utazni. S rendszeresen hajkurásszuk a gasztro-élvezeteket is, miközben persze látjuk, milyen elképesztő mennyiségű szemét halmozódik fel akár egy fesztiválon vagy céges rendezvényen. Mivel mindketten imádjuk a természetet, ezért úgy döntöttünk, hogy nem azt mondjuk, hogy “jaj, de szörnyű, miért nem oldja ezt meg valaki”, hanem azt, hogy “jó, akkor tegyünk ellene mi valamit.” És mi most pont ezen vagyunk…

B.K.: Eddig is voltak itthon környezettudatos megoldások, de nem olyanok, amilyeneket mi kerestünk. Nagyon minőség és design érzékenyek vagyunk és nehezen hozunk kompromisszumokat. De találtunk több olyan márkát a világban, amivel könnyedén azonosulunk, mert a termékeik fantasztikus minőségűek, gyönyörűek és nem évek alatt bomlanak le, hanem gyakorlatilag hetek alatt. Felkerestük őket és megállapodtunk velük a hazai vagy európai kizárólagos disztribúcióról. A legújabb termékünk például egy búza szívószál, ami az egyszer használatos műanyag szívószálakat egy csapásra elavulttá teszi.

Ennél természetesebbet el sem tudunk képzelni.

“Minden boldogság bátorságból és munkából fakad”
– Balzac

Nem aggódtatok, hogy a magyar piac nem lesz rá nyitott?

CS.Á.: Nem. Egy percig sem. Mert egyszerűen nincs semmilyen érv ellene. Hisz ez egy jó ügy itthon és a környező országokban is. Ráadásul a legtöbb termék díjnyertes design darab, minőségi, gyönyörű, sőt teljesen lebomlik. S ha még ez nem lenne elég biztosíték, akkor láttuk, hogy nagy high-end márkák használják őket a világban, mint Chanel, Lexus, Pierre Herme stb. Ahhoz képest, amennyi pluszt tud adni, elenyésző az ára is.

B.K.: Ami még egy elképesztő tapasztalat és nagyon meglepődtünk rajta, hogy önszántukból egymásnak ajánlgatnak az éttermek, szállodák bennünket. Semmi versenyszellem, féltékenység, harc nincs közöttük, hanem mindenki jót akar a teljes HORECA szektornak. Be kell vallanom én ilyet még itthon nem tapasztaltam és már ezért megérte belekezdeni ebbe az egész projektbe.

 

Szerencsére már a nagy márkák is felvállalták a környezetbarát termékeket.
Pierre Hermé – Paris

Hogy lesz ebből virágföld? Ilyen megoldással én még nem nagyon találkoztam.

CS.Á.: Mivel ezek lebomló és komposztálható eszközök, ezért azon gondolkoztunk, hogy biztosítsuk be, hogy semmiképpen ne a kommunális lerakóban végezzék, hanem valóban kerüljenek vissza az anyatermészetbe. Ezért lett egy partnerünk, aki elszállítja, majd gyümölcsök és zöldségek komposztálása során felhasználja ezt a hulladékot és virágföldet készít belőle. De ez csak a kezdet. Nagyon sok ötletünk van és rengeteg felhasználási mód van a fejünkben.

 

Mi minden mást ad még nektek ez a misszió?

B.K.: Flowban vagyunk állandóan. Pár hete ez még csak egy gondolat volt a fejünkben, most pedig már valóság, ami csodás élményeket ad napi szinten. Sokszor már csak egymásra nézünk és szó nélkül nevetünk, hogy el sem hisszük, ami történik.

CS.Á.: Semmit sem csinálunk erőből, hanem csak azt tesszük, ami jól esik és maguktól érkeznek a lehetőségek. Persze ebben segít az is, hogy egymás katalizátorai vagyunk. Amit külön-külön nem tudnánk megoldani, azt ketten valahogy soha nem kérdés, hogy igen. Nagyon jó önismereti munka ez, ami tele van kihívásokkal, teremtő energiával, sikerekkel. Azt szoktuk mondani, hogy eddig is tudatos hedonisták voltunk, de ma már felelős hedonistákká váltunk!

B.K.: Valójában azért a lelkünk mélyén reméljük, hogy egyre többen követik a példánkat. Nem csak abban, hogy az álmokért tenni érdemes és az életet élvezni szabad, hanem abban is, hogy felelősséget kell vállalnunk egymásért és a környezetünkért is. S ha kaptunk bármilyen tehetséget, képességet akkor kutya kötelességünk azt jól használni minden áldott nap.

Eredeti cikk: Szupervumen.hu
Képek: StyleGroup, Kitchy Design

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is. 

 

Az eredet

Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden jutott eszembe. Éltem a középiskolai életet. Én voltam a leginkább meglepődve, amikor az élet úgy hozta, hogy lehetőségem adódott kipróbálni magam modellként. Akkori tudatosságom minden elérhető szeletét összeszedtem és négy óra gondolkodás után, belevágtam.

Peking

kép: Pixabay

Az első képek elkészülte után két héttel jött a következő lépés. Egy válogatás, majd megkeresés Milánóba. A döntés újra megszületett és az érettségi felkészülést már kintről folytattam, miközben belekerültem a divatipar közepébe. Iszonyatos lelki kihívás volt. Visszatekintve a napnál is világosabb volt, hogy mennyi rejtett feszültség, frusztráció és bizonytalanság volt bennem akkoriban. A kajakos múltam érzéketlensége és a középiskola „laza” hangulata fedte be a nyilvánvalót. Érzelmileg teljesen ki vagyok szolgáltatva. Szabad döntésnek éltem meg. A felszínen minden rendben volt. Ám a lelkemben már gyülekeztek az intő jelek.

“A kérdés adott volt: egyetem vagy utazás?”

Ázsiai belépő

4 hónapos milánói tartózkodásom közepén ért a hír, hogy felvettek a Corvinusra, így biztosnak tűnt, hogy merre megy az utam tovább. Ám két héttel az egyetem megkezdése után sorra jöttek az ajánlatok Ázsiából. Több nagyvárosból is jeleztek, hogy szívesen szerződnének és kivinnének ügynökségek. A kérdés adott volt: Egyetem vagy utazás? Másnap a tanulmányi osztályon kezdtem és a két féléves halasztásomat intéztem. Készültem az útra. Tettekben igen, lélekben annál kevésbé. Az elválás első nagy sokkját is átéltem a családommal és egy nappal később Pekingben landoltam. A város, a sorozatos új élmények beszippantottak. Annyi minden volt, ami elvonta a figyelmemet, hogy észre sem vettem a magányomat. Most már látom, hogy akkor éltem meg először a kapcsolódási problémáimat tudatosan és indítottak el valamit. Közben megismertem lakótársként azóta is egyik legjobb barátomat, Ráchelt. Peking egyszerű volt: Válogatások, munkák, sport, bulik.

Bangkok

Folyton új emberek, a világ minden tájáról érkezett modellek és a helyiek egyvelege. Nem is kellett más fiatalként, az ébredésem előtt pár évvel. Teltek a hónapok és elérkezett az ideje a következő állomásnak. Pekingben némi elzártságban éltünk, nem voltunk szerves részei a városnak. A pekingi téli hidegek után Bangkok maga volt a paradicsom. Mindent lehetett, és mindenre lehetőségünk is volt. Mindenki annyit vett ki belőle, amennyit szeretett volna.

Ott álltam az első napom estéjének első buliján és akkor ismertem meg őt. Thai volt, az előítéletekkel szemben Nő. Sokat mozgott a modellek között. Azt mondta Mayanak hívják. A törzshelyként fenntartott étteremben is megfordult. Vicces volt, kedves és jól kijött mindenkivel. Köztünk bensőségesebb lett a viszony. Tudattalanul élt bennem a honvágy, szeretethiány és egy biztos kapaszkodót láttam benne. Úgy tűnt Ő is így van ezzel. Két lélek kereste a kapaszkodót. Az első két és fél hónapban látszólag minden rendben ment. Majd megkérdezte, nem költöznék-e hozzá. Jó ötletnek tűnt, így belementem. Emellett akkor már tudtam, hogy a modellkedés nem lesz elég, az egyetemet nem akarom kihagyni. Szeptemberben mindenképpen elkezdtem. Már április volt, amikor valamire figyelmes lettem. Nem akarja megmutatni a személyiét. 

Ki is Ő valójában? Ki vagyok én?

Máig meghökkent és megvisel, hogy mennyire nem láttam tisztán. Nem vettem észre azt, hogy lesodródtam a helyes útról. Kiléptem a családi háttér adta keretből és nem tudtam irányítani a sorsom alakulását. Kiengedtem a kezemből a kontrollt az életem felett. Akkor, abban a helyzetben, a lelkem életveszélyben volt. Hamarosan a fizikai testem is követte.

Egy szerda estén történt. Némileg spiccesen értünk haza. Arról kérdezett, hogy meg akarom-e hosszabbítani a vízumomat. A válaszom egyértelmű volt: hazamegyek és elkezdem az egyetemet. Kikapcs. Teljes őrület vett erőt rajta, amiért így döntöttem. Miután a kiabálásával sem tudott eltéríteni ettől a szándékomtól, kirohant a szobából. Pár másodperccel később egy nyél nélküli kés csupasz pengéjével tért vissza. A következő pillanatok már csak villanások. Egy párnával védtem magam, de elejtettem. Egy felkiáltásra emlékszem: „Ha nem leszel az enyém, más se nézzen Rád!” Az arcom felé vágott, én a kézfejemmel védtem magam. Semmi sem történt. Illetve azt hittem.

A következő képem a falra fröccsenő vér élénk vörös színe. Két ujjam nyílt szét. Taxi, kórház, műtét. Haza. Hozzá. Máshova nem is tudtam menni. Könyörgött, hogy bocsássak meg. Kiszolgáltatott voltam, kába a fájdalomcsillapítóktól. Három héttel a hazarepülésem előtt. Sem jegyem nem volt, sem a szégyentől nem tudtam szabadulni, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Felelősnek mindenki előtt egy görögdinnyét tettem meg. Csak megszaladt a kés, semmi több, mondtam. Bocs, dinnye!

Egy ártatlan dinnye profilból. Fotó: Pixabay
Senkinek nem beszéltem róla, csak csendben a hazautat terveztem. Akkor imádkoztam életemben először. Biztosra veszem, hogy a gondviselés figyelmeztetett. Ez az út nem jó, ne menj rajta tovább! Az utolsó három nap maga volt a váratlan megsegítés, csoda. Minden értékem nála volt. Pénzt kaptam a szerződés végén és egy nagyon kedves magyar lány adott kölcsön. Ebből már futotta repülőjegyre. A repülőhöz úgy engedett ki, hogy két hét és jövök. Csak köszönök a családnak. Az akkori cuccaim fele azóta is nála van. Telefonáltam egy utazási irodába. Az ismeretlen ügyintéző, aki felvette érzett valamit. Éjfélkor indul egy gép, arra foglal jegyet, de fél órám van fizetni átutalással. Végük két órámba telt, mire elintéztem, de Ő megvárta. Zárás után másfél órával még bent ült és várt. Nem kérdezett semmit. Örökké hálás leszek neki érte. Az éjféli gépre Isztambul felé utolsóként szálltam fel, majdnem lekéstem.

 

Egy mély lélegzetvételre futotta. Nem lehet baj. Sikerült. Elindultunk.

Folytatatom az utamat

És elindultam. Azóta is úton vagyok. Azóta vagyok csak igazán úton. A megértés, önismeret útján. Ezt a traumát ma már áldásként élem meg, ami elindított. Az elmúlt évek során, lépésenként, önmagam jobb megismerése által értettem meg mind jobban, hogy mekkora az egyéni felelősségem a boldogulásomban. Azóta is ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Mit tanultam

 

Neheztelek némiképp arra az emberre, aki ezt tette velem. Nem tagadom viszont le a saját felelősségemet. Minden tettemért felelős vagyok. Rajtam múlik, hogy elszenvedője, vagy alakítója vagyok-e az életemnek. Ez a szabadság azonban közösség, önismereti munka és őszinte szembenézés nélkül nem megy.

A Kávéról

A nagybetűs Kávéról, merthogy nekem nagybetűs. Imádom. Napi max kettő, ma már inkább csak egy. Az viszont maga a mámor. Szeretem az ízét, a hatását, a bele kevert hideg tejet. A speciality vonal csak jobban elmélyítette a szenvedélyemet. Így éltük együtt az életünket...

Megpróbáltattam és meghajoltam

Tervezett idő: 3 nap, 2 éjszaka Indulás-érkezés: Regéc Tervezett út: 78 kmUgyanolyan útnak indult ez is, mint az elmúlt években. 3 nap a természetben, sátoros alvással, tűzrakással, napi  kb. 8 óra túrával, 25 km körüli teljesítménnyel. Az elmúlt hetek és hónapok...

Szembenézésről és önfelvállalásról

Az első és második rész után most az önmagunk felé tanúsított tiszteletről és őszinteségről elmélkedtünk.  A beszélgetés folytatódik Kövesdi Krisztivel. - Interjú 3. rész.Á: Hogyan kezeled azt, amikor egy évnyi munka után kiszakadsz ebből a valóságból és egy teljesen...

Világmegváltás 2.0

Nagy forradalom zajlik a gasztronómiában. Eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek lebomló étkészletek, ma meg már neves fine-dining éttermek, hotelláncok tervezik beépíteni a mindennapjaikba. A környezettudatos gasztronómia hazai képviselői közül Kriszta és Ádám...

Gasztro téma

A cikk megjelenését a Wasara, 100%-ban lebomló design catering eszközök forgalmazója a Kitchy Design támogatta. kitchydesign.com/wasara Rétfalvi-Kurucz Alexandra gasztro coach, üzletnyitási tanácsadó, konyhatechnológus tervező Az étel olyan nekem, mint hosszú út után...

Felszabadulás – Az Enneagram

Tavaly végeztem el az Enneagram képzést a Mercure Consulting szervezésében. Az ott szerzett tudás sokat segített, hogy felszabadultan tekintsek önmagamra és mély megértéssel viseltessek a reakcióim iránt. Magyar Juditot és Bedő Mártit kértem meg, hogy meséljenek.Az...

Üzlet mellé szól a kávé

Az előző évben végigkövettem a Business and Café Blogból Zrt-vé alakulását. Kíváncsi voltam, hogy mi visz rá két pályakezdőt, hogy kilépjenek az üzleti élet szavannájára. Milyen értékekre és motivációkra támaszkodhat egy kezdő vállalkozó? Interjú Tóth Patrikkal és...

Kelet és Nyugat találkozik

Cseh Ádám Kövesdi Krisztina interjú II. rész Á: A legutóbbi ázsiai utam előtt határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mi fog velem történni. Azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Ehhez képest, az első három napom folyamatos rettegésben telt. Hogy gyomorrontást...

Az út fontossága

Kövesdi Krisztinától sokat tanultam. Megmutatta, hogy mennyire fontos mélyen kapcsolódni önmagammal és megélni az érzéseimet, időt adni nekik a kibontakozáshoz. Beszélgettünk utazásról, önismeretről és arról, hogy miért visz 12 fős önismereti csoportokat a...

Mivel kezdődött? – Egy késelés története

Számomra a kihívások és a válságos időszakok mindig  lelki elmélyülést és megértést eredményeztek. Így kezdődött az önismereti történetem is.    Az eredet Éppen tíz éve, 2oo8-ban kezdődik a történet. Akkoriban az érettségire készültem és ezen kívül nem sok minden...